Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
Hiszen Balázsnak a tények érte Inezésének követelésében igaza van /"A tények magtik nem adnak ki semmiféle valóságot. A valóság csak az értelmezendő tények értelmében jelenik meg, s ezeket a tényeket a forradalmár és osztályöntudatos proletár sokkal inkább, mint bárki más, értelmezni tartozik, miután a proletariátusnak a polgári alakulatok maszkjai mögül a valóságos értelmet még külön ki kell vájni. "V» bár erős kapcsolódás látszik ahhoz a fiatalkori álláspontjához, amelyről még szó lesz, hogy ti; a külső valóság /a tények világa/ nem valóság, csak a belső /az értelem/ az. Ugyanakkor azt is tudjuk - a munkásszinház-koncepcióból -, hogy Balázs az emiitett értelmezést művészeten kivüli és ábrázolásellenes eszközökkel és művészeten kivüli, közwtlen politikai célok végrehajtása érdekében igényli. És közben már arra is fel kell figyelni, hogy kezdenek visszatérni a murikásszinház elemző, nem-ábrázoló racionalizmusával szemben a nem-allegorikus, érzelemgazdag művészi ideál jelei is. "A proletár önmagát akarja érezni, s emiatt az érzés miatt nem szégyenkezik. Nincs semmiféle érzéke az öniróniára. Annál több benne a szenvedély és a pátosz. Ez az érzésvilága. Nála mindig nyilt állásfoglalásokról van szó. ...Jellemző, hogy az uj orosz proletár irodalom tele van ugyan a jelennel és a valósággal, ezért azonban egyáltalán nem szárazon tárgyilagos. Sem a stilusában, sem az életérzésében. Teli van ellenben szinnel, finom hangulattal és atmoszférával, teli érzéssel és melegséggel. 1 1^ Abban a cikkében, amelyet a Das Wor t 1938-as expresszioni zmus-vit ájához való hozzászólásaként, állásfoglalásként közölt, elismeri az expresszionizmus hallatlanul gazdag hatását a filmi kifejezés, a filmnyelv fejlődésére, ad absurdum vitele ellen azonban tiltakozik;"."...az expresszionizmust igen hamar ad absurdum vitték, és olyan, művészettől idegen tendenciává változtatták, amely nemcsak hogy a kifejezés felfokozását nem hozta magával, hanem éppenséggel mindenféle valóságos kifejezési lehetőséget szétrombolt. Mert egy kifejezés csak addig marad kifejezés, amig létezik valami, ami a kifejezést hordozza: a mimika eltorzítja az arcot, de a torzitás mértékét és jelen302
