Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

hetetlen valakit főleg tettei által jellemezni. Ma mindenkire nézve talán mindennél jellemzőbb az, amit beszél, nem az, amit cselekszik."

6 Tipikus megnyilvánulása ez a századvégnek, sőt általában a polgári korszak egyfajta állandóan ható vetületének tekinthető. /Már a romantika idején Friedrich Schlegel Lucind

e c. regényének a lustaság apológiáját kifejtő paszszusai is ugy értékelhetők, mint amelyekben nem csupán a hétköznapi, a szellemet elnyomorító iparkodás kritikája kap hangot, hanem a tehetetlenségérzés, amely abból fakad, hogy az emberi szellem kénytelen az adott állapotokkal kibékülni, mert a neki megfelelő tettek szükségszerűen elszakadnak tőle, és a kibogozhatatlanul sürü tárgyi világban önálló útra lépnek, hogy végül magéval az őket megszülő szellemmel kerüljenek szembe./ Lukács György esetében azonban a tehetetlenségérzés mint általáno

s polgári jelenség sajáto

s színezetet nyer a századelej i magyarországi állapotok miatt, Magyarországon ugyanis ekkorra létrejött a feudális és polgári társadalmi osztálytagozódásnak, valamint gazdasági struktúrának az a sajátos egyvelege, amely a szembenállás szubjektív feltételeit kivétel nélkül megteremtette, anélkül, hogy világosan kitapinthatók lettek volna azok az objektiv törvényszerűségek, amelyek a szubjektív rosszérzést kiváltották. A magyar történelemből - Ady szavaival élve - "kihulltak a kulturaépitő századok", és az a diszkrepancia, amely a gazdasági fejlődés és a társadalmi szerkezet között fennállt, többszörös eltolódást eredményezett a társadalmi tudat szintjén, nem engedve, hogy a gondolkodás megpillanthassa azokat a gazdasági-tárgyi összefüggéseket, amelyekkel valójában össze volt kapcsolva. A magyar "ipari forradalom" alapvetően más keretek között ment végbe, mint Nyugat-Európában, vagy akárcsak Ausztriában. Amig ugyanis ott a gazdaság átalakulása a társadalom radikális átalakulásával volt párhuzamos, addig Magyarországon a Monarchia belső viszonyai következtében elsősorban viszonyulni tudott Nyugathoz; agrár jellege ugyan módosult, de ez mindig egy iparosodott Európa erőterében ment végbe, a külső, magyar29