Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
az emberi lélekben. A fogalom is forma, méghozzá leegyszerüsi%tés, ha tehát a fogalmilag megismerhetetlent akarom átélni, ennek érzékeltetésére a formálatlan, a töredékes sokkal alkalmasabb, mint az az ábrázolás, ami: olyan formába kényszeriti a megérzékitendőt, ami tőle úgyis idegen; Egy a Halálesztétik ánál alig később született cikkben, amely Maeterlinck munkásságát elemzi egy róla szóló könyv kapcsán, zenei hasonlattal "felhangtechnikáról" beszél, ahol: "két szó közé szoritva nyújtja felém azt, aminek még nincsen neve."^ Ez a gyakorlatban a meghatározások teljes hiányát kell hogy jelentse /"Nincs valahol, hogy mindenütt lehessen"Vi és Maeterlinck darabjaiban a külső események valóban nem szerepelnek: "az események mellett járó szomszédos szcénákat látjuk, a történetet csak közvetve, amint bennünk rezonál, ás bizony nem pillanthatjuk meg olyan meztelenül titkosan az érzést, mikor magával tudatos, akármilyen szépen is beszél róla a királyfi - mint olyankor, ha nem is gondol vele, és szabadjára hagyva öntudatlan, ösztönszerűen megmozog, és beleliheg a beszédbe, mikor arról van szó, hogy az erdő milyen nagy és milyen messze van a szomszéd város. Ez a felhangok technikája. Maeterlincké. ás ez uj lehetősége a kifejezésnek, uj akna a lélek felé."^ Végül Balázs Maeterlinck művészetét illetően a következő konzekvenciára jut: "Némelyik drámaíró csak éles kontúrokat rajzol, olyik részletez a kontúron* belül, hogy individuálisabbak legyenek az alakjai. Maeterlinck csak a legbelső részleteket rajzolja. A kontúr elmarad: belevész a misztikus ködbe." 6 A kontúr elmarad - a formaelv, a halálesztétika tagadásához jutottunk el. Nem véletlen a felhangtechnika zenei hasonlata. Az 1909-es Művészetfilozófiai töredéke kben igy ir Schopenhauer nyomán a zenéről: "A zene, úgymond, a transzcendens létezést /az akaratot/ a jelenségvilág közbensője nélkül direkt fejezi ki, és első objektiváció, mint maga a jelenségvilág: elgondolható nélküle is; ...Az életérzés ilyen közvetlen kifejezése, első objektivációja*a természeti jelenségek közbensője nélkül a tánc n is. /Talán zenének és ornamentikának közös ősanyja?/" Ennek megfelelően a művészetek történetében a legutolsó fázist kép298
