Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

not. A szubjektum és objektum ilyen jellegű szembeállítása jellemez minden puszta kulturkritikét, hiszen éppen az objek­tum és szubjektum azonosságét és ellentétét, azaz viszonyuk dialektikáját vesziti szem elől. A teljes kötöttség ugyanugy nem létezik a tárgyi világ oldalán, mint a teljes kötetlenség a szubjektumén. A polgári világban a gazdaság mindent átfogó szerkezete, illetve a szubjektumoknak ezáltal létrejövő vélet­lenszerűvé, bármikor kicserélhetővé és helyettesithetővé vá­lása teremtette meg annak látszatét, hogy létezik telje s ki­szolgáltatottság és telje s szabadság. A gazdaság törvénysze­rűségét azonban a társadalmi szubjektum szavatolja, miként a szubjektum látszólagos véletlenszerűségét a gazdaság "szabja meg". A fiatal Lukács kulturkritikója a rögzitettségek állás­pontjáról kritizálja a rögzitettségeket, és korántsem vélet­len, hogy az esetek legnagyobb részében az egyes egyén, nem pedig a társadalmi szubjektum szemszögéből bírálja a polgári világot: "Az impresszionizmus metafizikája. Minden véletlen annak szempontjából, akit a hullámok érnek, az, hogy melyik éri, és mikor, és hol, és hogyan, mert ezek az ő belső, igazi életmenetével semmi összefüggésben sem lehetnek. Minden egyes hullám a véletlen játéka, csak az mély törvényszerűség, hogy véletlen hullámok játéka az egész élet. ÉS ha minden véletlen, akkor semmi sem véletlen, akkor nincsen véletlen, mert annak csak mint a törvényszerűvel együtt létezőnek és azt csak a konkrét esetekben kizórónak van értelme." 5 II. Az egyén kiszolgóltatottsógérzése, valamint a tárgyi vilég sorsszerűsége és ennek következtében megfoghatatlansá­ga szükségszerű következménye annak az állapotnak, amelyben ­a fiatal Lukács álláspontja szerint - a tettek és szándékok, szavak és gondolatok nem fedik egymást. A tehetetlenségérzés minden cselekvést megbénít, illetve maga a cselekvésigény sor­vad el: "ma, amikor ezer motivum határoz meg minden kis cse­lekvést és végtelenül sok mellékkörülmény determinálja a leg­kisebb mozgást, amikor az emberek oly sokat és subtilisen gon­dolkodnak, éreznek, beszélnek és oly keveset cselekednek, le­28

Next

/
Thumbnails
Contents