Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
not. A szubjektum és objektum ilyen jellegű szembeállítása jellemez minden puszta kulturkritikét, hiszen éppen az objektum és szubjektum azonosságét és ellentétét, azaz viszonyuk dialektikáját vesziti szem elől. A teljes kötöttség ugyanugy nem létezik a tárgyi világ oldalán, mint a teljes kötetlenség a szubjektumén. A polgári világban a gazdaság mindent átfogó szerkezete, illetve a szubjektumoknak ezáltal létrejövő véletlenszerűvé, bármikor kicserélhetővé és helyettesithetővé válása teremtette meg annak látszatét, hogy létezik telje s kiszolgáltatottság és telje s szabadság. A gazdaság törvényszerűségét azonban a társadalmi szubjektum szavatolja, miként a szubjektum látszólagos véletlenszerűségét a gazdaság "szabja meg". A fiatal Lukács kulturkritikója a rögzitettségek álláspontjáról kritizálja a rögzitettségeket, és korántsem véletlen, hogy az esetek legnagyobb részében az egyes egyén, nem pedig a társadalmi szubjektum szemszögéből bírálja a polgári világot: "Az impresszionizmus metafizikája. Minden véletlen annak szempontjából, akit a hullámok érnek, az, hogy melyik éri, és mikor, és hol, és hogyan, mert ezek az ő belső, igazi életmenetével semmi összefüggésben sem lehetnek. Minden egyes hullám a véletlen játéka, csak az mély törvényszerűség, hogy véletlen hullámok játéka az egész élet. ÉS ha minden véletlen, akkor semmi sem véletlen, akkor nincsen véletlen, mert annak csak mint a törvényszerűvel együtt létezőnek és azt csak a konkrét esetekben kizórónak van értelme." 5 II. Az egyén kiszolgóltatottsógérzése, valamint a tárgyi vilég sorsszerűsége és ennek következtében megfoghatatlansága szükségszerű következménye annak az állapotnak, amelyben a fiatal Lukács álláspontja szerint - a tettek és szándékok, szavak és gondolatok nem fedik egymást. A tehetetlenségérzés minden cselekvést megbénít, illetve maga a cselekvésigény sorvad el: "ma, amikor ezer motivum határoz meg minden kis cselekvést és végtelenül sok mellékkörülmény determinálja a legkisebb mozgást, amikor az emberek oly sokat és subtilisen gondolkodnak, éreznek, beszélnek és oly keveset cselekednek, le28