Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
tal nem tesz mást, mint szervesen formájába veszi - és nem megformálja, vagy formába önti - a tartalmat, vele azonosként jelenik meg. Az irodalomtól távoli területről véve a magyarázatot, amely azonban jól jellemzi az irodalom helyzetét is, Adorno igy ir a zenei formanyelv megváltozásáról, Mahler zenéjének újdonságával kapcsolatban: "Világfájdalom, az esztétikai szubjektum és a valóság közötti törés jellemzi Schubert éta a zenealkotó szellemet is. A formanyelv előfeltételeit azonban a világfájdalom nem támadta meg. srre Mahlernél került sor első izben. Az önmagába visszataszított lélek immáron nem érzi otthonosnak veleszületett idiómáját, Üzöttnek érzi magát benne, a foglalat kinálta lehetőségek nem mérhetők szenvedésének tényleges súlyához. ...A zenei nyelv inadekvátsága a tartalom kifejezőjévé lesz." 1 Lényegében ez a változás jellemzi az irodalomban is a romantika és a 20. századi művészet viszonyát. Vagy ahogy ugyancsak Adorno fogalmazza meg a másik nagy zenei újítóval, Schönberggel kapcsolatban: "A gadagság és a bőség a zene lényege legyen, nem merő díszítés, a.lényegnek azonban nem a zene által körülölelt merev vázként, hanem konkrétan és a zene legszubtilisebb vonásaiban is megnyilvánul ók ént kell megjelennie. ... A belső kívülre lép ." /kiemelés tőlem - L. J./ A művészet formanyelvének ezt a 20. században lezajló funkcionális változását egyrészt azért emiitettük, mert a körülötte zajló vitákban Balázs is hallatja hangját, egy bizonyosfajta kettősség jegyében, amint azt majd megpróbáljuk kifejteni. Másrészt viszont a formának ez a változása ellenpontként szerepel egy másikfajta formaváltozáshoz, amely látszólag ennek következetes végigvitele, valójában azonban poláris ellentéte. A művészi forma belülről kiindul ó bomlásáról van szó, amelyre ugyancsak találunk számos példát a 20. század művészetében. Ez a belülről kiinduló formabontás azért ellentéte az előzőnek, mert totális jellegénél fogva lényegében a műalkotás éa a művészet - önállóságára tör, azt kérdőjelezi meg. Ez a fajta formabontás a mü belső szerkezetét óhajtja megnyitni a befogadó számára, ezzel a mü és az őt körülvevő világ egybeolvad, a mü autonóm jellege felszámolódik. Balázs Béla évtize280
