Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Angyalosi Gergely: A lélek kálváriája és diadala

messze túlmegy a pusztán individuálison"

1

1 akkor ő is egy kétségbeesett paradoxontól.várja a megváltást, feltételezve a lelkek legmélyének misztikus közösségét, ás amikor ugyanitt az igazi kultura jellemző vonását, a homogeneitást irja le, melynek révén "minden szimbolikussá válik, mert minden csak kifejezése... az egyedül fontosnak: az élettel szemben való toként-reagálásnak, az élet egészéhez való miként-fordulásnak", akkor ő sem fogalmi egységről álmodozik csupán. /Mint ahogy Balázsnál sem egyszerűen az irracionalizmus dicséretéről van szó. Egy 1917-es naplójegyzetében irja, pl., hogy "a nem értés jelentősége csak a gondolkodás intenzitásának tetején jő meg, csak 12 akkor hiteles." A gondolat határai

t kivánja meghúzni, mely nem hozhatja meg a lelkek végső közösségét - erre szerinte csak azok a bizonyos "primér" tényezők képesek./ A hasonló életélményből, gondolati kiindulásból azonban, mint láttuk, egymást kizáró megoldások születtek. És bizonyára nem azért, mert Lukács "történelmibben" fogta fel a valóságot. A különbözőség okait talán sikerül jobban megközelítenünk, ha megvizsgáljuk Balázs és Lukács nézeteit a lélekrő

l, annak lehetőségeiről és funkciójáról. Ez egyben közelebb visz Balázs líraelméletének megértéséhez is, melynek központi kategóriája szintén a lélek - nem véletlenül, mint az remélhetőleg kiderül majd a továbbiakban. A felfokozódott magányérzet, a pillanatokra fellobbanó közösség-élmény egészen természetes módon vezet a lélek-kategória mindenek fölé helyezéséhez. Az elmúlt fél évszázadban igen sokféle módon használták fel /és ki/ ezt a szót. Sokáig ugy tűnt, hogy nem fér össze a materialista szemlélettel, ezért sokszor véglegesen ki akarták zárni a tudományosan számbavehető fogalmak köréből. Ez - szerencsére - nem sikerülhetett teljes mértékben, hiszen e kategória végső soron semmivel sem helyettesithető és az a vélemény sem állja meg a helyét, mely szerint megszüntethetetlenül irracionális jelentések tapadnak hozzá. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a "lélek" minden gyanún felül áll, hogy tehát a hozzákapcsolódó bizonytalanság minden ok nélkül való. 257