Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
"megváltást" értelmezze és igazolja: "Minden művészi forma teo•diceia..." A megváltás csak akarat, nem lét, melyet a mü sugall. Az uj korral - az autonóm művészettel - a megváltás többé nem közösségi létfeltétel, hanem individuális lét megvalósulás. Lukács elveti azt a hamis ttetafizikát, mely a szubjektumok létfeltételeként egy egységes szubsztanciát garantál, melyhez csak vissza kell találni: "...minden olyan nézet, amely az egyes minőségi élményszubjektumokban ugyanazt a minőségi, tehát végső soron élményszerű és átélhető szubsztanciát látja, s azt tekinti az. adekvát közölhetőség magyarázatának, metafiziká t feltételez..;" Lukácsnak ez az alapvető felismerése megváltoztatja a mü státuszát, abban a tekintetben, hogy nem kivánja problémátlanul, pusztán alkotói intencióként tételezni a mü megvalósulását, Az esztétikai közlés paradoxonénak felismerése azon a történetfilozófiai gondolaton alapul, hogy az élményvalóság szintjén, az adott történeti szituációban, a közösség és problémamentes élményeisaját itás - befogadás - irreális. Ezért fordul Lukács joggal, konzekvensen a kanti sensus communi s fogalomhoz, mely egyedül képes nem dogmatikus - egyirányú - uton az esztétikum megalapozására. Az itt felvirágzó közösség a megváltottak élményközössége, melynek jelentősége abban áll, hogy demokratikus, a minden emberben szunnyadó radikális szükségletek megszólalása. Még akkor is igy van, ha Lukács történetiilozófiailag rezignáltán igy ir: "...a szubjektum mindig a közvetlenséget fogja valódi saját hazájának érezni." A befogadásban létrejövő világértelmezés "csak" " szubjektív általánossá g", de az értékre találó, közös elfogadtatásra törő individualitások akarása, "...csak a megváltott emberisé g számára válik a mult minden mozzanatában idézhetővé." /W. Benjamin/ Lukács értelmében a művészet a megváltódás egy soha meg nem szüntethető fóruma; A "szubjektív általánosság" mint egyedül értelmes általánosság, tehát nem az élményvalóság szintjén - mely a mindennapi élétnek felel meg -, hanem az érvényességi szférában jön létre, a mü befogadásakor. Egyedüli - objektiv - általánosság tételezése azt a helytelen gondolatot feltételezi, hogy a forma létrehozásakor adva van mint valóság az egyedüli helyes 240
