Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

az. A 'hogyan viszonyul" nézőpont a gondolatok tárgyár a vo­natkozik; az állitásokra, véleményekre, érvekre. A "miként vesz részt" nézőpont már kevésbé függ az alkotótól: bérmi­lyen is a mü belső szerkezete, ez objektive mégis az objektum­-szubjektum viszony egyfajta megjelenési módja, és ennyiben minden jelentős mü kifejezi azt, hogy az elsajótitás történel­mi viszonya milyen fokot ért el. Ha a "hogyan viszonyul" né­zőponttal a tanulmány sok esetben nem ért egyet és vitába száll, ez nem befolyásolja annak elismerését, hogy a "miként vesz részt" nézőpont alapján a fiatal Lukács müve a századelő filozófiai-gyakorlati állapotának egyik adekvát megjelenése és megjelenitése. A tanulmány éppen ezért főként az első szempont alapján vizsgálja a müvet, és igyekszik elfogulat­lanul a mü bels ő mércéjét alkalmazni a műre. Az, hogy eseten­ként ez szélsőséges ellenkezés révén valósul meg, ugy vélem, nem módositja a szándékot. A tolarencia legtermészetesebb út­ja intoleráns gesztusokon át vezet, és forditva - hiszen a tanulmány szerzője semmiképpen sem képzeli, hogy létezik a tu­dás és igazság biztos utja. I. A regény elmélet e c. mü hiressé vált nyitószavai a kö­vetkezőképpen hangzanak: "Boldog kor, melynek a csillagos ég a járható és bejárni való utak térképe, melynek útjait a csil­lagok fénye világitja meg. Minden uj a számára és mégis rég­től fogva ismerős; kaland és mégis birtoklás. A világ tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tüz egylényegü a csillagokkal; élesen elválik egymástól a világ és az én, a fény meg a tüz, és mégsem válnak soha egymástól örökre ide­genekké; mert a tüz lelke minden fénynek, és fénybe öltözik minden tüz. így a lélek minden tette értelmes és kerek e ket­tősségben: teljes az értelemben és teljes az érzékeknek; ke­rek, mert cselekvés közben önmagában nyugszik a lélek; kerek, mert tevékenysége különválik tőle, s önmagává válva megleli saját középpontját, és zárt kört huz maga köré."* A gondo­lat költőisége szembeötlő; egy nagyszabású műalkotás kezdő­dik a fenti szavakkal. Műalkotásról és költőiségről beszélünk 23

Next

/
Thumbnails
Contents