Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig

megváltoznak a fogalmak és a fogalmakkal a szavak jelentései" 0'" -és a nyelvileg tisztázott helyzet, az életforma - és annak tár­gyiasság-feltételei - elmozdulása bekövetkezhet. A mindenkori kultura affirmációja azonban beépiti a változás uj elemeit, ezzel a kommunikáció ismét a semmibe veszik. "A kommunikáció fejlődése nem csupán elvont fogalmak kérdése, hanem az a folya­mat, amelynek során az ember belehelyezi magát a másik személy attitűdjébe és jelentéshordozó szimbólumok segítségével kommu­nikációt létesit... a probléma éppen abban rejlik, miképpen szervezhető meg az ezt a folyamatot lehetővé tevő közössé g... Mindaddig nem valósulhat meg az ideális emberi társadalom, a­mig egyének nem tudnak osztozni azok attitűdjeiben, akikre be­folyással vannak a maguk sajátos funkcióiknak gyakorlásában."^ Az affirmativ kultura despotikus hegemóniájával a kritikai kultura demokratikus hegemóniáján alapuló konszenzusát /Gramsci/ állítjuk szembe. A fiatal Lukács teóriája a dialogikus univer­zum megvalósulásának feltételéül a politikai univerzumot, a de­mokratikus nyilvánosságot állitotta. FÜGGELÉK "Minden - látszólag - nagyon is szubjektiv 'költői', töre­dékes mozzanat abból a törekvésből fakadt, hogy egyértelmű, éles és felelősségteljes lehessek - anélkül, hogy a kitelje­sedett rendszer magától értetődő felelőssegével rendelkeztem volna má r ...az esszéisztikus forma etikája a kétségbeesé s..." - irja Lukács 1912-ben Margarete Susmannak, lezárva az esszé­korszakot - melyet A lélek és a formá k irásai jellemeznek. A "már" éles határpontján állunk, ott ahol Lukács emberi-teore­tikus alapállása döntően elmozdul, a kantiánus teória rend­szerformáját alkalmazva túllép az egyszeri-követhetet len for­maszerveződéseken - mely az esszékorszak jellemzője - és kísér­letet tesz olyan, a kantiánus filozófiából következő érvényes­ségi terület felmutatására, amely ha nem is követhetőségében, de radikális egységakarásában a megváltás érzésközösségét adja. Ez az esztétikum sajátossága, a formává szerveződött mü világa, mely soha egyetlen pillanatra sem adott - mert akkor megszűnne 238

Next

/
Thumbnails
Contents