Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
megváltoznak a fogalmak és a fogalmakkal a szavak jelentései" 0'" -és a nyelvileg tisztázott helyzet, az életforma - és annak tárgyiasság-feltételei - elmozdulása bekövetkezhet. A mindenkori kultura affirmációja azonban beépiti a változás uj elemeit, ezzel a kommunikáció ismét a semmibe veszik. "A kommunikáció fejlődése nem csupán elvont fogalmak kérdése, hanem az a folyamat, amelynek során az ember belehelyezi magát a másik személy attitűdjébe és jelentéshordozó szimbólumok segítségével kommunikációt létesit... a probléma éppen abban rejlik, miképpen szervezhető meg az ezt a folyamatot lehetővé tevő közössé g... Mindaddig nem valósulhat meg az ideális emberi társadalom, amig egyének nem tudnak osztozni azok attitűdjeiben, akikre befolyással vannak a maguk sajátos funkcióiknak gyakorlásában."^ Az affirmativ kultura despotikus hegemóniájával a kritikai kultura demokratikus hegemóniáján alapuló konszenzusát /Gramsci/ állítjuk szembe. A fiatal Lukács teóriája a dialogikus univerzum megvalósulásának feltételéül a politikai univerzumot, a demokratikus nyilvánosságot állitotta. FÜGGELÉK "Minden - látszólag - nagyon is szubjektiv 'költői', töredékes mozzanat abból a törekvésből fakadt, hogy egyértelmű, éles és felelősségteljes lehessek - anélkül, hogy a kiteljesedett rendszer magától értetődő felelőssegével rendelkeztem volna má r ...az esszéisztikus forma etikája a kétségbeesé s..." - irja Lukács 1912-ben Margarete Susmannak, lezárva az esszékorszakot - melyet A lélek és a formá k irásai jellemeznek. A "már" éles határpontján állunk, ott ahol Lukács emberi-teoretikus alapállása döntően elmozdul, a kantiánus teória rendszerformáját alkalmazva túllép az egyszeri-követhetet len formaszerveződéseken - mely az esszékorszak jellemzője - és kísérletet tesz olyan, a kantiánus filozófiából következő érvényességi terület felmutatására, amely ha nem is követhetőségében, de radikális egységakarásában a megváltás érzésközösségét adja. Ez az esztétikum sajátossága, a formává szerveződött mü világa, mely soha egyetlen pillanatra sem adott - mert akkor megszűnne 238
