Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
mely a formakonstitucióban jut érvényre. Ez az igény mutatkozik •meg már a Dilthey-nekrológban, mellyel maga korábbi teóriája /az esszé/ felett is Ítéletet mond. "Egész életén keresztül a pszichológiai 'élmény'-fogalommal operált mint centrális fogalommal - egy zavaros és minden teherbíró és rend szerépitő képesség nélküli fogalommal. Igy lett a filozófus Diltheyből esszéist a. Lukács anti-szókratész módján megtagadja e forma szó-misztikáját, az önállitó lélek'-mámorát, mert ez az igazság össztársadalmilag bizonyos történelmi szituációkban üres. A teória rendszerű felépítése szakit a pszichologizmussal - és ebben legszorosabb kapcsolatban áll a kortárs /Husserl/ fenomenológia törekvésével - és megkísérli az értelemmegvalósulás relativizmustól mentes, szélesebb érvényű igazságkritériumait kidolgozni; Ez azért vált szükségessé, mert bár az individuális igazságtételezés eredményhez vezethet, de az össztár sadalmilag létező igazságtalanság megszünteti a teória hitelét. A teóriának az össztársadalmilag megvalósuló igazság kritériumait kell keresni, ez áll a forma affirmativ létével szembeállított kritikai formafelfogás mögött. Ez az esszékorszak lezárásának nagy eredménye. Ezért bírálja most már Lukács Simmelt és nevezi impreszszionisztikus gondolkodónak. "Az impresszionEtnus a nagy, szilárd és örök formákat ugy érzékeli és értékeli, hogy ezek erőszakot tesznek az életen, ennek gazdagságán és sokrétűségén, p teljességén és polifóniáján;.." Igy kerül szembe Simmellel és az életfilozófiai hagyománnyal, Laskot és a megújított kantianizmust, az érvényességfilozófiát választva, "...az uj filozófia /ti. érvényességfilozófia - B. B./ számára lét és érvényessé g között kvalitatív és feloldhatatlan a különbség, ennélfogva radikálisan szakítania kell mindenfajta metodológiai moni zmussal."^ Vagyis a kanti hagyomány értelmében a szférák pluralitása a cél, ezzel felújítja a kopernikuszi fordulatból következő kritikai alapállást, igy állítva elő az érvényességszférán belíili koherens létmagyarázatot. Az érvényességszféra egynemű közegében létrejön a tiszta tárgyiasság, mely normatív, érvényes karakterét elveszti, ha létté változik. Lét és 220
