Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Könczöl Csaba: A "formát akaró lélek" dialektusa

mód már készen állt, amikor a szerző elvvé emelte tehát az utóbbi nem magyarázza /és a legkevésbé sem megokolja/, hanem csak eg

y lehetséges értelmezéssel látja el az előbbit. Lukács a Levél a "kisérletrő

l"-ben mintegy önmagán próbálja ki act a formaértelmezési módszert, amit könyve többi Írásában Storm, Kassner, Kierkegaard stb. müveire és gesztusaira alkalmaz. S éppen ezért nem konvencionális bevezető, a többi irást megértető előszó ez, hanem éppúgy egy választható életút, egy sorslehetőség példázata, mint a többiek. Lukács esszéirói önarcképe tehát nem magyarázza, hanem csak mint egy lehetséges választható magatartást és látásmódot interpretálja A lélek és a formá

kban egybegyűjtött irások formáját. A magatartás, a látásmód, az élatérzés érdekli, amelyek az esszében - és csak az esszében - nyerhetik el adekvát művészi alakjukat, ezért konkrét nyelvi, stiláris kérdéseket mégcsak nem is érint. Annak ellenére nem, hogy A lélek és a formák egyik legszembeszökőbb jellegzetessége, mint erről már szóltunk, épp a nyelv: az erre másutt különösebb súlyt nem fektető Lukács itt mindvégig szinte birkózik a stílussal. Ugorjunk vissza ismét az esszé-forma műfaji körülhatárolásáról szóló okfejtésre. Az esszé annak az embernek a költészete, aki csak "a fogalmakat éli át közvetlen elevenséggel", számára ez "az egyetlen igazi élet" és "minden más csak példázata ...ennek az egyetlen igazi életnek, csak arra való, hogy élményei könnyebben közölhetők legyenek. A "platonista" ő, neki egyedül a jelentések világa, az egyértelmű s végleges gesztusokká még nem szilárdult, formák előtti világ a valósága. S éppen ezért élményét egyetlen megszokott művészeti műfajban nem fejezheti ki - hisz őneki, lévén csak az alakra váró, de alakot még nem nyert lehetőségek és jelentések körében otthonos, minden kép, minden dolog, minden életút pusztán a jelentésekről szóló példázat lehet, de nem közvetlenül átélt élményeinek adekvát formája. De vajon valóban csak a "platonista" élményéről van itt szó, mint ahogy az esszé sugallja? Ha feltételesen zárójelbe teszszűk a "platonista" és a "költő" itt használt fogalmait és 211