Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Kardos András: Forma és közösség

berak különböző élményei között — e szféra elveiből következőben - nem mutatkozik érték vagy igazság különbsége, hogy ezek a különbségek tel.jesen szubjektivek maradna

k, és sohasem kapcsolódnak egyértelműen egy valamiképp biztositott közös tárgyhoz."^

1 /kiemelés tőlem - K. A./ Ez a szféra a közvetlenség területe, ahol azonban az "egyéniség börtönét" nem lehet áttörni. E szféra illúziókkal terhes, most csak a kontinuitást emeljük ki. A folyamatosság átélhetősége biztositja, hogy a szféra alapszerkezete problémamentesnek tűnik. Lukács példája a Togrul bejről szóló mesében megvilágitja az alapszerkezetet. Az élményvalóság közvetlenségében az emberek érintkeznek egymással. És, mint a mese mutatja; az adó adja a jelt, a vevő veszi is, de voltaképpen valami gyökeresen mást fog érteni, mint amit vele közölni kivántak. Közölhető-e adekvátan az élmény? A közlés iránt olthatatlan a vágy. A kö

zlés feltétele a megérté

s. A megértés feltétele a közösség. De létezik-e megértés? Létezik-e közösség? Lukács válasza: nem rendelkezünk olyan kifejezőeszközökkel, melyek minőségileg adekvát módon közvetítenék az én élményminőségét. Az egyén börtönben él, S a kapcsolat: illúzió, mely csak "mennyiséget" és nem minőséget közvetit. "Mert minden kifejezés inadekvát a tiszta élményhez képest: séma, ez a séma azonban minden átélő egyénnél sui generis minőséget nyer, sőt lényege szerint nem más, mint az átélő szubjektivitásának rávetitése élménye hordozójára; ez a séma az egyén közvetlen 'világnézete', az a színezet, cachet, amelyet az egész általa átélt világ kap tőle; E séma élményeket átalakító ereje bizonyítja, hogy itt az élmény a priorijáról van szó; mindenki közvetlenül csak saját 52 cselekvési, érzelmi lehetőségeit éli ét más embereknél." A tragikus világlátás "egyetlen" és legkövetkezetesebb kategóriája a félreérté

s. Ember a másikat meg nem értheti. Az egyén élménye közölhetetlen. A közlésforma illúziót teremt, de nem töri át az egyéniség börtönét. "Ez az élményvalóság emberének mély nyomorúsága és felszámolhatatlan magányossága." A tragikus sensus communis struktiv kategóriái élményérték és értékélmény örökre az individuum manzárdjának lakója? Beszél192