Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Kardos András: Forma és közösség
Többszörös megszorítást kell tennlink« E fenti meghatározás nem szándékozik egy uniformizált világot megfogalmazni. Amit állítunk: a kanti kategorikus imperatívusz megvalósult világa tételeződik Marxnál. Az egyik ember ne m eszköze a másiknak.' Célja. Ez a szabadság világa. Azonban már a Német Ideológiá ból vett idézetben is kiemeltük a sze mély e s szabadságot, s ez azt jelenti, hogy szükségleteink kvalitativ e különböznek a másikétól, ám ezen kvalitativ szükséglet kielégitése azon az uton történik, melyben a másik nem mint eszköz szerepeli Hiszen épp azért kvalitativ ez a szükséglet, mert nem pusztán az anyagi - birásra alapozott - igényt elégiti ki, hanem a nem-szükségleteinek bennem saját igényként reprezentált részét; A szabadság világa ne m az egyenlőség világa. Szabadság és egyenlőség kizárják egymást. Minden individuum más és más minőség. És a szabadság abban áll, hogy e minőségek nem ütik, hanem épitik egymást. De épp ebben a kvalitativ világban az egyenlőségnek csa k annyiban van értelme, amennyiben - Marx szavait használva - mindenki egyaránt lehet , halász, vadász és kritikai kritikus. Lehet, de n%m biztos, hogy az lesz. És természetes, hogy a halász igényei mások, mint a kritikai kritikusé. Egyenlőség a szó tulajdonosi és értékbeli értelmében nem lesz. És nem is kell: a szabadság éppen abban áll, hogy mindenki jól érzi magát a saját maga által választott- szituációjában. A sensus communis tehát egy nagyon is demokratikusan differenciált világ érzékelési módja, melyben az evidencia tehát azt jelenti, hogy mindenki a "maga módján" a közösség reprezentánsa. A "maga módján", mint láttuk, itt nagyon sokat jelent. A magáért való sensus communis csak ott jöhet létre, ahol az ember embernek szükséglete. És ahol az emberi kapcs olato k fogják szervezni az életet, csak ezen a sensus communison keresztül valósulhat meg. Az átmenet problémájával Marx viszonylag keveset foglalkozott. Épp azért, mert az átmenet átmenet-volta számára evidens. A Marx óta eltelt időszak szükségszerűvé tette ennek újragondolását. Marx utópiája terméken y utópia. Lehetővé teszi az értékelemzésekben való választások között egy értelme s jövő 187
