Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

áthatja az egész drámát, és nézőpont kérdésévé válik, hogy mit tartunk tragikusnak és mit nem. A látásmód relativizálódása egy uj müíajt hiv életre, a tragikomédiát. Mivel Lukács a tiszta tragédia megvalósulási lehetőségeit kutatja, nem tarthatja megoldásnak az uj műfajt, és sokkal kisebb jelentőséget tulajdonit a tragikomédiának, mint amennyit az valójában megérdemel. Elég, ha Ibsen Vadkacs

ájára vagy Csehov bármelyik darabjára gondolunk. Az intellektualizálódás következtében a konfliktus egyre inkább az ember belsejébe húzódik, egyre kevésbé talál külső tényt, cselekvést, amiben megnyilvánulhatna. A tragédiák a lélekben játszódnak le, nem látványos, nyilt összeütközések formájában. Ezáltal problematikussá válik a cselekmény, és egyáltalán az uj tragikus élmény drámai megformálása. Régen sem közvetlenül kerültek az élet tényei a drámába. Meg kellett emelni őket, hogy drámaivá, tipikussá, a tragikus hatást közvetlenül átérezhetővé tegyék. Az uj élet tényeit azonban teljesen át kell stilizálni ahhoz, hogy drámaivá válhassanakí Ez annál nehezebb, mivel az uj életnek nincs mitológiája, tehát az emberek életérzései nem vetithetők ki "konkrét mesék konkrét szimbólumaiban", amelyek egyszersmind "természetes distanciában" vannak az élettől. "A polgári dráma tárgya túlságosan közel van, és ezért triviális: embereinek természetes pátosza nem drámai, és a drámaivá fokozásban elvesznek legszebb értékei; meséje kitalált, önkényes, nincsen és nem lehet meg benne soha minden régi hagyomány természetes és poétikus rezonanciája." /126. o./ A modern drámában a história veszi át a mitológia szerepét. Ezzel teremtenek mesterséges distanciát, ami egyrészt sokkal tudatosabb a mitológiáénál, másrészt jobban ragaszkodik a tényekhez, a valósához, közelebb van az élethez. Egyáltalán a "tragédia alsó hatéra lejjebb tolódott", és már csak szempont kérdése, hogy mi vált ki tragikus hatást és mi nem. Az értékek relativizálódása következtében a kifejezésnek kell olyan szuggesztív erővel rendelkeznie, hogy a közönség is azt lássa tragikusnak és egyáltalán tragikusnak lássa, amit a költő annak lát. 149