Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében
Az a kérdés, hogy milyen legyen formailag a drámai küzdelem, elvezet a dráma talán legfontosabb sajátosságához, ahhoz, hogy a dráma anyaga kizárólag emberek közötti megtörténés lehet. Hogy a hős lényege minél erősebben kifejezésre juthasson, az ellenfélnek is a lehető legnagyobb erejűnek kell lenni. Felső határát az érzékletesség követelménye szabja meg, tehát érzékfeletti hatalom nem lehet. A küzdelemnek legalább látszólag egyenlő erők között kell folynia. Ha az ellenfél aránytalanul nagy, ha az első pillanatban tudni lehet, hogy a hősnek el kell buknia, a küzdelem drámaiatlanná válik. Ez a legmélyebb dramaturgiai oka annak, hogy a dráma anyaga csak emberek közötti megtörténés lehet. Milyen szerepük lehet mégis az isteneknek az emberek közötti megtörténések világában? Ha az istenek valamilyen formában megjelennek a dráma világában, akkor annak mindenképpen emberi vonatkozásai vannak. Vagy ugy, hogy az istenség maga nem jelenik meg, csak emberek, vagy emberek intézményei által, vagy ha alakot ölt, akkor emberi érzelmeket, intézményeket képvisel. Mégis, amivel a hős szembekerül, kell, hogy nagyobb erejű legyen nála, hogy valahol több legyen, mint amennyit egy ember önmagában jelenthet. Vegyük példának Shakespeare Othell óját. Shakespeare emberekre épiti drámáit, és semmiféle absztraktumnak nincs helye bennük, mondja Lukács a Shakespeare és a modern drám a /ifjukori müvek, megj. Magyar Shakespeare-tár IV. kötet, 1911/ c. tanulmányában. Az Othell o esetében különösen igy van. Mégis, Othello tragédiája végső soron az, hogy nem olyan a világ, mint amilyennek ő látja. Jago tökéletes ellentéte Othellónak, benne összpontosul ez a "nem-olyanság", de egy egész világ áll mögötte, amely őt igazolja. Az alapmeghatározás most már egy árnyalatnyi módosítással igy hangzik: a drámának mindent emberek egymáshoz való viszonyai formájában kell ábrázolnia... "A felső határ csak formai, csak a küzdő fél megjelenési módjának körülhatárolása, csak a küzdelem előre eldöntöttségének nem a legelső pillanatban szembetűnő volta. Küzdelem a lehető leghatalmasabb ellenféllel, a szükségszerűséggel, a maga legmagasabb formájában, és ebben a küz132
