Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
Előszó.
ria, mondhatnám: a valóság kristályosodási-szerkezeti sajátsága. Nem kantiánus gondolati adottság, jóllehet kanti indíttatásból születik. Lukács ekkori felfogásában - s ez visszatér érett Esztétik ájában is - a művész számára a valóság /Lukács korabeli megfogalmazáséban: az 'élményvalóság*/ eleve megformáltan jelentkezi k. Másszóval: mikor az író egy szituációt, egy "sztorit" átél, akkor - szemben az átlagemberrel - ő ezt egy bizonyos végleges, lekerekített, olykor poénrahegyezett formában éli ét. Neki valahogy igy, "készáruként" adódnak kezére az élet dolgai, eseményei, epizódjai. Vele az élet formaruhában találkozik, igy esnek meg vele a dolgok. Nem ugy, hogy neki a munka egy későbbi fázisában kell majd valamilyen elbeszélési formát találnia az egyébként formátlan tényekhez és epizódokhoz. Lukács természetesen nem igy, misztifikáltabban mondja el ezt a felfedezését: ő - kanti fogalommal élve - a zseni képességének könyveli ezt a művészi sajátságot. Valójában azonban egy olyan összefüggést fedezett fel, amely nélkül aligha lehet mélyebben megragadni a formálás genezisé t a nagy művészetben. A nagy művész formabontó, autonom jelenség: az élettől tanulja a formát. '/Itt is egy későbbi lukácsi gondolat csirája olvasható: a formák az élet tényeiből nőnek kii/ Mikor jelentős elbeszélők "mesélni" kezdenek - pl. Maupassant vagy Örkény elmond egy történetet -, azonnal érzi az ember, hogy ez csak vele történik meg ig y, hogy a történet lekerekitettsége, poénjának "ize" ugyan tőle független eseménysor velejárója, de csak az ő jelenlétében alakulhatott ilyen bravúrossá. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy bár az író "dolgozott" is a történeten, a sztori magva, formájának váz a magában az eseményben volt adva. Lukács a formának ezt a valóságban gyökeredző, és ugyanakkor a művészi szubjektivitástól függő sajátságét fedezi fel A heidelbergi esztétik ában. A forma lényegi meghatározó szerepének másik mozzanata, hogy Lukács elevea közönségből, a befogadóból vezeti le a forma szerepé t. A forma közvetítő, mely egyáltalán élvezhetővé teszi a tartalmat a befogadó számára. A forma az a ve12
