Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében
bukkannak olyan meglátások, gondolatok, amelyek később kidolgozva, elmélyítve illeszkednek a Drámatörténe t, gondolatmenetébe. Pl.s a miliő elnyomó hatása, a gondolattalan technikai virtuozitás elleni heves ellenszenve, az individualizmus problémái, gondolatok és emberek követelése a szinpadon. Ezek közül a legfontosabb, amit Hauptmannról ir le: "Csak egy van, ami aggaszt: nincs világnézete. /Kerr azt mondja Weltge fühl.../ Ez választja őt el attól, hogy a legnagyobbak közé tartozzon, hogy klasszikus legyen." A gondolat folytatása talán még fontosabb: "Klasszikus költő felel a kérdezőnek, ha azt is: nem tudok semmit, ha olyat is, amivel nem értünk egyet. Haumptmannhoz hiába fordulunk feleletért." /ifjúkori müvek, Magvető Kiadó 1977. 41. o., megjelent 1903. jan. Magyar Szalon./ Nagy költőnek tehát kell, hogy legyen világnézete, mindegy, hogy milyen. Ide kapcsolódik egy másik gondolat, melynek az előzőhöz tartozását majd a Drámát őrt énet ben találjuk meg: "...nemcsak minden darabnak - ha költő irta - van meg a maga szine, illata és zenéje, de minden alaknak - ha drámairó alkotta - van meg a maga, hogy ugy mondjam lokáltónusa." /ifjúkori müvek, 65. o., megj. Magyar Szalon 1903. raárc./ Minden igazi műalkotásnak saját világa van, amit azáltal ér el, hogy a mü legapróbb részleteiben is a költő világnézete nyilvánul meg. A Gondolatok Ibsen Henrikrő l c. tanulmányban az ibseni technika, az analitikus drámaforma kialakulásának okait kutatva jut el világnézet és művészi forma mély összefüggéséhez: "A forma nem ruha, amit fel lehet húzni, és megint levetni, amitől lényegileg független az aki viseli; a forma, technika, annyira a legmélyebb lelki momentumokból következik, hogy voltaképpen minden technikai probléma - akár egyénről, akár korról van szó - lélektani, világnézeti' probléma." /ifjúkori müvek, 96. o., megj. Huszadik Század, 1906. aug./ Ibsent determinisztikus világnézete juttatja el az analitikus drámaformához. Az Ibsen-tanulmányban egyébként már megtalálhatjuk a modern dráma szinte minden jellegzetességét, mint ahogy a szintén 1906-os A dráma formáj a /Ifjúkori müvek, Szerda, 1906. nov. 14./ c. ta127
