Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács
közvetítő közeg száraára, hogy kidolgozza az esztétikum néhány alapvető kategóriáját. Mindenekelőtt a fenti idézetben nyer először megfogalmazást az a gondolat, hogy a műalkotás önmagában megálló lezárt egész, amelyet valóságnak érzünk, " mikrokozmos z" a heidelbergi és a kései esztétika terminológiája szerint. Hogy mikrokozmosz lehessen, ehhez a forma süritő, stilizáló erejére van szükség, amely legelementárisabban éppen a tragédiában működik. "Az élet teljességét és gazdagságát csak 18 tisztán formailag fejezheti ki a dráma", azaz intenziven, az epika extenzivitásával szemben. A dráma hősének tipikusnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy saját legszemélyesebb problémáinak szoros összefüggésben kell állnia a kor-specifikus sorsproblémákkal. Ez a követelmény implicite már magában hordozza Az esztétikum sajátosság ának azt az álláspontját, hogy a művészet a nembeli fejlődésben lényegesnek bizonyult értékek magábaemelésére hivatott. Ugyancsak itt merül föl először az a gondolat, hogy bizonyos korok bizonyos műfajoknak kedveznek, másoknak nem - a drámai kor az osztályhanyatlás heroikus kora. Az anyagnak és a formának ez a szociológiai meghatározottsága mind a heidelbergi, mind az öregkori esztétika egyik fő gondolata. A tragédia rendszerszerűségére vonatkozó kijelentések voltaképpen egy logikai rendszer sajátosságait ruházzák a drámára. Már a használt kategóriák is erre utalnak, főként az a megállapítás, hogy a drámában kizárólag kauzális kapcsolatok képzelhetők el, s igy a kazuális gondolkodás természetéből adódóan a végok csak az ok-okozati soron kivül, vagyis a dráma mikrokozmikus világán kivül helyezkedhet el, s nem más, mint az író világnézete. Ezt a tényállást fejezi ki az a megállapítás is, hogy a dráma a legfilozofikusabb műfaj - tudniillik leginkább megfelel a filozófiai gondolkodás homogén rendszerszerűségének. Itt ismét az a már érintett probléma kerül előtérbe, hogy a logikai gondolkodás törvényei miként állítják tulajdon sajátszerűségüket normának a szubjektumnak megfelelő objektum, illetve a szubjektum felé. És éppen a heidelbergi esztétika zseniális kritikai elemzései mutatták meg, hogy a műalkotás 123
