Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács
ri azt, a örömteli belenyugvással aláveti magát. Ez a tragikus életvitel kegyelemteljes lehetősége. Ekkor a szubjektum ugyanolyan radikális egynemiisitést végez önmagában és önmaga fölött, mintha egy szférikus világba nyert volna bebocsáttatást minthogy valójában az esztétikai szférába lépett összes emberi képességét, kapcsolatait, tevékenységét, egész létformáját a sors megkövetelte módon homogenizálja, s ehhez hü marad mindhalálig. A tragikus életvitel tényszerűen nem szakitja el a mindennapi élethez fűződő köldökzsinórt, hiszen az individuum ebbe n az életben cselekszik, ám, ha már egyszer sorsa rátalált, semmi egyebet nem vesz többé tekintetbe a mindennapi életből, csak a sors hivó szavát. Tevékenységének szempontjai nem ebbő l az életből származnak. A döntő szerkezeti különbség, amely mindkét individuum-magatartást élesen elválasztja az élményvalóság emberének szükségképpen kicsinyes, zavaros, pillanatnyi esetlegességek, véletlenek által szabályozott életvitelétől, hogy az individuum homogén, logikailag átlátható, ellentmondásmentes szférába lép, s ekképpen önmegvalósítása egyetlen központból kiinduló, egymáshoz a deduktiv ok-okozati gondolkodás következetességével kapcsolódó, s igy normati v tevékenységek sorozata. A szubjektum eme " önhomogenizálás a" tulajdon képességeinek, természettől adott sokféleségének túlnyomó részét, mindennapi emberi kapcsolatait követeli áldozatul. De, minthogy - Lukács interpretálásában - ezek a képességek, ezek a kapcsolatok az élményvalóságtól "fertőzöttek", azaz nem a szubjektumhoz méltó minőségek, ezért az áldozat csupán látszólagos. Cserébe egy egész adekvát szférát nyer az individuum. Ezek a problémák a fiatal Lukács legszemélyesebb életproblémái voltak, s törekedett olyan mély és következetes végiggondolásukra, hogy igényt tarthassanak a "szubjektív általánosság" státuszára. Maga megpróbálkozott mindkét fent leirt "adekvát" életvitel-tipussal. A forradalomig egyértelműen az első tipus szerint próbálta alakitani életét, majd amikor szembetalálkozott sorsával, a szocializmus eszméjével és főként gyakorlatával, akkor a második tipus egész életre szóló következetességével és alázatával fogadta azt, anélkül, hogy feladta volna 113
