Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
94. Lukács György és Popper Leó levélváltásából, Valóság, 1974/9, 33-4. o. 95. Ifjúkori müvek, 734. o.. in: Emil Lask. 96. Az ész "trónfosztása c. késői mü pl. számos esetben éppen azt nem veszi figyelembe, hogy ontológiai lag nem a racionalizmua-irracionalizmus ellentét vagy a szubjektiv tudatosság, választás stb. a döntő. A tudat, " egyetle n tartalma és konstituense - irja Papp Zsolt - az objektivációs forma, vagyis az, ami van. Az tehát, hogy a valóságból a teoretikus tudat megmagyarázza annak megjelenéseit, ob'jektivációit, formáit, semmiképpen sem azonos azzal, hogy a tudatot elvezettük az * illúzióktól* a valóság felé... Az a tény tehát, hogy az egyén tudata a kapitalista társadalmat 'valamilyennek tapasztalja', az azért lehetséges, mert a kapitalizmus olyan, 'amilyennek* magát nyilvánítja, s nem azért lehetsége s, mert az egyén 'fetisizál'." Papp Zsolt: Ki csapja be az árutermelőt? Magyar Filozófiai Szemle, 1976/2, 252. o. 97. A fiatal Lukács kantianizmusa "fordított előjellel" jelent meg sok helyen öregkori Esztétikájában. Egy jellemző idézet pl. a sok közül: "A visszatükröződés helyességének mindenekelőtt tartalmiak a kritériumai, vagyis a pontosság, a mélység, a gazdagság stb. mindenekelőtt attól függ, hogy mennyire egyezik meg a képmás az eredetivel, tehát magával az objektiv valósággal." /Az esztétikum sajátossága, B]3. 1975. I. 70. o./ Lukács ugyanugy megfeledkezik itt arról, hogy az un. objektiv valóság az ember számára való valósággal azonos, mint fiatalkorában, tehát hogy az objektiv valóság = folyamat, mozgás, mivel a történelem terméke. Ennek következtében azonban nem közelíthető meg "minél pontosabban", hiszen az esztétikum nem helyezkedhet kivül a valóságon: maga is része a mozgásnak. Akárcsak a fiatalkori Írásokban, itt i9 tanúi lehetünk sokszor annak, hogy Lukács a világgal állítja sze mbe a műalkotást, zárt és befejezett értéket tulajdonítva neki, ahelyett, hogy magának a történelmi praxis megnyilvánulásának tekintené - ennek minden következményével együtt. /Mindez főként a hangsulyokra vonatkozik,, mert Lukács mindenütt erőteljesen hangsúlyozza a valóság történelmi jellegét, hogy azután a konkrét esztétikai kérdésekben ezt szem elől veszítse./ 98. Egy kiragadott példa a sok közül: A Logos c. folyóirat 1914/4 számában /amelyben többek között Lukács: Die Subjekt-Objekt Beziehung in der Aesthetik c. tanulmánya is megjelent/, Fritz Medicus: Philosophie und Dichtung c. tanulmányát a következő gondolatra épiti: "Az igazi költemény, amely műalkotásként magában lezárt, a filozófiai fogalom felszívó tendenciájának semmilyen megragadási felületet sem lcinál... Teljességgel önmagában van lezárva, és a saját létén túllépő akarásról való lemondás lehetetlenné tesz bármilyen összehasonlítást is a fogalmilag tökéletesebb filozófiával." in: Logos, 1914/4, 44. o. 102
