Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

Színjátszás az emberek között

mérése és lemeztelenitése. Az ügyes szinészkedó't ugyanazokkal a kimondatlan kérdésekkel kell faggatnunk önmagunkban, amilye­nekkel a szinészalakot értékeljük. Ki, mit és miért, milyen cél­lal cselekszik? A leleplező válasz rendszerint ugyanaz. A rossz­indulatú, ügyes szinészkedő ember, aki saját sikeréért ámít, a szinpadon vagy az életben; törtető karrierista. A jóhiszemű szinészkedő téved .Félreismeri helyzetét, és nem ismeri fel igazi érdekeit. Csak az érzéseire hallgat, nem elemez, az események felszínéhez tapad. Nem egyesiti magatartásában az egyénit és a közösségit, a jelenséget é" a lényeget, az alapfela­datot és a legfőbb feladatot. Nem az értelmes szépség törvénysze­rűségei szerint cselekszik. Rossz életszinjátszó. A szinészkedéstől eltérően a természetes életszinjâtszâs min­den emberi lénynek sajátja, hiszen az állatvilágból kiemelkedett embernek általános és nélkülözhetetlen képessége a belső szinját­szás. Nőnek és férfinak, gyermeknek és felnőttnek, mindenkinek. Ez a képesség, ez a folytonosan fejlődő és fejleszthető belső me­chanizmus, amellyel az emberi lény képzeletében cselekszik és ily módon előre "megtervezi", végrehajtja, kipróbálja és ellenőr­zi valóságos cselekedeteit, nem szinészkedés s el, hanem belső színjátszással. Olyan módon, hogy képzeletében előlegezi, végig­éli a másik ember várható cselekvéseit is, választ közülük, dönt és eszerint cselekszik. Ketten ülnek egy szobában, egy fiu és egy lány. A fiu sze­retné megölelni a lányt. Villámsebességgel, egy pillanat tízezred része alatt lejátszódik képzeletében, hogy közeledését miként fo­gadja majd a lány. Eltaszitja-e vagy visszaöleli? Ezt a lány ma­gatartásából, tekintetének, arcának, viselkedésének apró rezdülé­seiből: önkéntelen testjátékából következteti, és eszerint cselek­s zik. Ugyanezzel a másik személybe átlényegülő belső színjátszás­sal előlegezi folytonosan következő cselekvéseit a vizsgázó diák és a vizsgáztató tanár, az élőszóval érvelő propagandista, a bí­ró és a vádlott, a vevő és az eladó, a szülő és a gyermek, az igazgató és a beosztott, a sakkjátékos, az öklöző, a kardvivó, a

Next

/
Thumbnails
Contents