Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

tói is érzékelhető fizikai anyaga az ember egész teste, addig a művészi beszédé a test legfejlettebb, legbonyolultabb megnyilvánulása: a nyelvezet, az élőszó. Háromféle beszédmódot különböztetünk meg: a hangzó, a hangtalan (suttogó) és a néma (belső) beszédet. A hangzó élőszó létrehozásában részt vesznek az öszszes beszéd szer vek: az izmok, a tüdő, a hangszalagok, a nyelv és a száj. Suttogó beszéd esetén kikapcsoljuk a hangszalagok működtetését és a szájjal, nyelvvel megformált szavakat hangzástalan leheletünkkel elevenitjük meg. Ha a hangzó beszédet színpompás festményhez hasonlíthatjuk, a suttogó beszédet inkább grafikához vagy egyszínű fametszethez, rézkarchoz. A hangzó és a suttogó élőszó is magában foglalja a belső beszédet, de ez az utóbbi önmagában is előfordul, némán, hangzás vagy suttogás nélkül, például magányos töprengés közben vagy a párbeszédek hallgatás-szüneteiben. A szinészi szóbeliség létrejöttének folyamatában a mimetikus testjáték a belső és a suttogó beszéden át hangzó-élőszóvá, szóbeli cselekvéssé transzformálódik. Hogyan? A valóságot közvetlenül érzékszerveinkkel fogjuk fel. Szecsenov és Pavlov óta közismert, hogy a valóság közvetlen érzékletes tükrözését érzékszerveink és idegrendszerünk első jelzőrendszere végzi. Az első jelzőrendszerre épült a beszéd, amely a valóság közvetett, másodfokú tükrözése, második jelzőrendszer, az első fokú jelzések jelzése. Lukács György szerint van egy harmadik is, a mimetikus vagy művészi, úgynevezett 1*-jelzőrendszer, amelyben a közvetlen egyedi érzékletek és az ezekből elvont általánosított fogalmak tipikus képzetekké szintetizálódnak. Mi módon alakulnak át a mimetikus jelzőrendszerben vagy szférában az érzékletek és a fogalmak művészi képzetekké? A pszichofizikai cselekvések, a mozdulatbeli és szóbeli gesztusok belső érzéklésén át. A külvilágot közvetlenül először tapintásunkkal, Ízlelésünkkel, azután szemmozgásunkkal, tekintetünkkel, nézésünkkel, látásunkkal érzékeljük. Nos, ezekből az érzékletekből formálódott képzeteinket is érzéklésünkkel, de belső tapintásukkal, Ízlelés ünkkel, belső tekintetünkkel, nézésünkkel, látásunkkal és belső hallásunkkal fogjuk fel. Nemcsak képzeteinket, hanem a szóbeli cselekvéseket is, hiszen amikor fogalmakat tartalmazó