Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

ben célszerűen és helyesen végrehajtott alkotó cselekvés, amely a lehetőséget megvalósulásra változtatja. Életben és művészetben egyaránt. A szerep A művész alkot. A színművész is. Az alkotás egy tárgyat vagy egy folyamatot újjáalakító tevékenység. A költő verset, a drámairó drámát, a zeneszerző zenét, a festő festményt, a szobrász szobrot, az építőművész épületet alkot, de mit alkot a szinész? Egy folyamatot. A szerepet. Hogyan? Hiszen a szerepet általánosan elfogadott vélemény szerint - a drámairó alkotja. Ez igaz is. Vajon teljes egészében a drámairó alkotja a szerepet? Igen, teljes egészében. De teljesen csak a képzeletében. A papirra csupán az elképzelt személy, az alak beszédének szövegét irja le, nem ugy mint a regényíró, aki alakjainak belső és külső történetét részletesen és szemléltetően papirra vetheti. A drámairó az elképzelt alak külsejét, mozdulatait, hangját, testi megnyilvánulásait és lelki műveleteit legfeljebb kiégészitő magyarázatként utalásszerűén jegyzi le a "szerzői utasitásokban". A nagy szinészszerzők, például Shakespeare még ennyit sem. A szerep közvetlen formáit és tartalmait a színésznek, - olvasónak is -, az alak meghatározó lényeges vonásait sűrítve magában foglaló beszédszövegből kell újból megalkotnia és konkretizálnia. Mi a szerep? A szerep - életben és szinpadon - a cselekvő alany bizonyos meghatározott sorrendben elvégzendő feladata, valamely nagyobb összefüggésrendszerbe illeszkedő müveletsorozata, körülhatárolt tevékenységi köre, magatartásformája, viselkedésmódja. A cselekvő alany a szinpadon a szinészalak, a szerepember. A szerepben a szinész a dráma szövegéből, a megfigyelt valóságból és saját magából megalkotja, felépiti, konkréten megformálja a cselekvő szinészalakot, Gábor-Hamletet, MajorTar tuff e-öt vagy Sulyok-Orbánnét. A szinész egyéniségének és az alak jellemének egybeötvözése bonyolult folyamat. Nehéz feladat, bár a nagy tehetségű és