Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

egymástól. Az alkotás időszakában, a próbák folyamán a szinész alkot és egyúttal végrehajt, hiszen cselekedve cselekvéseket pszicho-fizikai cselekvésekkel alkot, kipróbál és rögzit. A végrehajtás szakaszában, az előadásokon, a szerep megvalósitása folyamán is alkot, pontosabban ujjáalkot a közönség jelenlétében, miközben játszik, végrehajt. Az esztétikai vizsgálódás szempontjából számunkra a szinészi alkotás terméke, a szinpadi játék a legjelentősebb, ezért behatóbban ezúttal a szinész szinpadi tevékenységével foglalkozunk. Minden emberi tevékenységnek három fő tényezője van: 1. / A cselekvő alany, az a személy, aki tevékenykedik. 2. / A környezet, amelyben az alany tevékenykedik. 3. / E két fő tényező kölcsönhatása, maga a megvalósuló cselekvésfolyamat. A cselekvő alany lehet egy-egy személy vagy egy-két, esetleg több csoport (Rómeó és Julia, első szin). Az alany cselekvése irányulhat élőlényekre (emberekre, állatokra) és természeti vagy alkotott élettelen tárgyakra. Az élő környezetben azokat a személyeket, akik cselekvően visszahatnak az alany rájuk irányuló tevékenységére, partnereknek nevezzük. Az interperszonális, emberek közötti cselekvésfolyamatokban az alany váltakozva vagy egyidőben partner is, a partner pedig alany is, azaz tevékenykedik, hat és visszahat a másikra, és közben felfogja, befogadja, elszenvedi a másik rá irányuló cselekvéseit. Az interperszonális tevékenység oda-vis3za ható pszicho-fizikai cselekvések sorozata, egymásra ható és egymást felfogó emberek között, élő és élettelen környezetben. A szinpadon és az életben is. De a szinpadon tevékenykedő szinésznek sajátosak a körülményei. Élő és élettelen környezete nem csupán a színpad lát-