Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész alkotói

A megvalósult szinjáték-egész elárulja, hogy milyen módon közeledett a rendező és az iró is a valósághoz, megrekedt-e a valóság felszinén, esetleg a pszichikai inditékok kibogozásánál, vagy eljutott-e ezeken át a valóság lényegéig: a társadalmi törvényszerűségekig. A valóságnak ugyanis éppen ugy, mint a valóságot ujjáalkotva tükröző szinjáték-egésznek, három esztétikai rétege van: az érzékletes réteg, a pszichikai és a társadalmi törvényszerűségek rétege. A naturalista vagy formalista rendező és iró megreked a valóság külső formáinál, a pszichologizáló alkotó belebonyolódik a tükrözött alakok lelki világának gyakran félremagyarázott rejtelmeibe, a nagy realista művész az érzékletes és a pszichikai réteg átvilágításával feltárja a társadalmi törvényszerűségeket is, mindhárom réteget szervesen egyesiti alkotásában. » A rendezőmüvész az átélve átvilágitott valóság és szindarab egyesitésének módjával arra irányítja a nézőt, hogy az előadás felfogásában ugyanazt az utat tegye meg, mint amit ő végigjárt a szinjáték-egész megalkotásakor az érzékletes rétegtől a pszichikai rétegen át a társadalmi törvényszerűségekig. A nagy rendezőmüvész nem szavakban megfogalmazva közli ezeket a törvényszerűségeket, hanem a szinjáték-egész tartalmas jeleinek müvé-_ szi hatásával arra készteti a nézőt, hogy az érzékelt és átélt szini cselekményben saját maga tárja fel a beléjük foglalt, s az előadás "után"-jában, a gyakorlati életben hasznosítható törvényszerűségeket. Milyen módon élheti át és juthat el a rendező és a néző a többrétegű valóság és a többrétegű szinjáték-egész társadalmi lényegéhez? Irányított és ellenőrzött belső színjátszással. Útjuk iránya azonban nem teljesen azonos. A valóság felfogásakor a rendező is, a néző is saját tapasztalataiból, saját élményeiből indul ki. A rendező azonban innen a szinpadi mü megalkotásának utján halad tovább, a néző pedig a mü mélyebb felfogását megkönnyítő felajzottság lelki állapotához jut el. A felfokozott érdeklődéshez, várakozáshoz, koncentráláshoz, az úgynevezett nézőtéri ihlethez, amelynek létrejöttét segíti az alkalom ünnepélyessége, a nézőtársak együttfigyélése, az elsötétülő nézőtér, a kivilágosodó színpad stb. Felhangzik az előadás kezdetét jelző 46