Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész világa

Madách Színház Reinhard vagy Peter Brook együttesének előadásaiban. A s zinj áték-egés z esztétikai dimenziói A tárgymüvészetek műalkotásai a valóságban élettelenek és mozdulatlanok, (ujabban próbálkoznak mozgó műtárgyakkal a képzőművészetben, de ezek a műalkotások valójában élettelenek, mechanikusan mozognak). A szinjáték cselekvés-tartalmának legfőbb hordozói az élő szinészalakok, öntevékenyen mozognak belső indítékkal és célratöréssel, kivevő a határeseteknek számitó élőképeket és gépszinjátékokat. A szinjáték esztétikai lényege élőlényeknek egymáshoz vagy tárgyakhoz fűződő, öntevékenyen mozgó viszonylataiban bontakozik ki. Ezek az öntevékenyen mozgó és változó viszonylatok, mint már emiitettem, három egységben jelentkező rétegben, az érzékletesben, a pszichikaiban és a társadalmi gondolatokban játszódnak le, egyúttal három esztétikai dimenzióban mozognak: térben, időben és tartalmi mélységben. A szinészalakok vagy egy helyben (például ülve, arcjátékkal, gesztusaikkal, beszédükkel) vagy jobbra-balra, íöl-le, közeledve-távolodva mozognak a térben. Ezeknek a különböző irányú szinpadi mozgásoknak egységgé komponálásából jönnek létre a s zinj áték-egész esztétikai alapegységei, az előadás folyamán dinamikus sztereotipiákként módosuló, egészekként mozgó s zinjátékalakzatok. A térben mozgó szinjátékalakzatok elhelyezésének rendszere: az előadás kompozíciója, amelyben a költé.szet, a zene és a képzőművészet kompozíciós esztétikai törvényszerűségei együttesen, de sajátos összetételben érvényesülnek. Ha egy előadásban a mozgó szinjátékalakzatok hosszabb időre megmerevednek, vagy ha kompozíciós rendjük anarchikusán fellazul és áttekinthetetlen, tagolatlan összevisszaság támad, csökken vagy megsemmisül a s zinj áték-egész esztétikai hatékonysága, elvész a közönség mély és tartós esztétikai örömérzésének egyik forrása. Ugyanez történik, ha a térbeli kompozició öncélú (szép