Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész világa

A SZÍNJÁTÉKEG ÉSZ VILÁGA A cselekvés általános törvényszerűségeivel a cselekvés tudománya foglalkozik (akciológia). A mindennapi életben legelterjedtebb cselekvésfajtával, a gyakorlati cselekvéssel ennek egyik ága, a praxeológia (praxis = gyakorlat). A gyakorlati cselekvésből fejlődött ki a mimézis, a mimetikus cselekvés, ami a mimetológia tárgya. Minden művészeti folyamat vagy tárgyi müalakotás mimetikus cselekvést tartalmaz, igy a költészet, a zene, a képzőművészet és a testi megnyilvánulásokban objektivizálódó szinjátszás is. De a művészet és a társadalmi tevékenység mindegyik ágazata többé-kevésbé magában foglalja a színjátszást, legalábbis a szinjátszás pszichikai rétegét, a belső színjátszást. A pszichikai réteget és a fizikai oldalt egyesitő színjátszó cselekvés (amelyet a színészet-elmélet, a mimológia tárgyal) legteljesebben, legtisztábban a színházművészeti műalkotásban, a színjátékban, a színjáték-egészben figyelhető meg. Ezzel a színháztudomány,-a teátrológia legjelentősebb ágazata, a színházesztétika foglalkozik. Minthogy a színjátszó cselekvés, \a szinjáték-egész keretein belül fejlődött és nemesedett esztétikumot tartalmazó művészetté

y és a közönségen át innen tért és tér vissza a gyakorlatba, sajátos jelentkezésü formáinak és ezek törvényszerűségeinek tisztázásához, részletesebben kell elemeznünk a szinjátékeg észt és a benne testet öltő szinjátékalkotó cselekvések különböző fajtáit. A szinházi műalkotás A szinházi műalkotás nem más, mint a színjáték-egész, amelyet a szinjátékalkotók, a rendező, a drámaíró, a zenes-zerző, a tervező és a színészek belső színjátszást tartalmazó, egymást kiegészítő és egymást átható különböző tevékenységfolyama30