Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A cselekvés esztétikája

Amikor tárgyakkal és tárgyakon dolgozunk, szántunk, vetünk, aratunk, ipari terméket állítunk elő, házat építünk, képet festünk, szobrot mintázunk stb., közvetlenül a megmunkálandó élettelen anyaggal érintkezünk, és mégis minden esetben emberektől emberekig ivelő tevékenységfolyamatnak vagyunk cselekvő alanyai és egyben felfogó partnerei is. A gépet, amellyel dolgozunkynások készítették, a megmunkálandó nyersanyagot mások munkájának köszönhetjük, a terméket: a cipőt, a ruhát, de a festményt, a szobrot is mások számára készítjük. Ezek az egyre bonyolultabb tevékenvségfolyamatok közvetlenül vagy élőlényeken, tárgyi termékeken <tt közvetve iveinek emberektől emberekig, a termelőtől a fogyasztóig, az alkotótól a felfogóig. Az interperszonális tevékenységfolyamatok három fő tényezőt tartalmaznak: 1. A cselekvő alanyt és a felfogó, "fogyasztó", visszaható partnert, ideértve a közvetítő élőlényeket, tárgyakat, eszközöket, műalkotásokat is. 2. Magát a cselekvésfolyamatot, amely közöttük és rajtuk át megvalósul. 3. A környezetet, amelyben a tevékenységfolyamat lejátszódik. Minden gyakorlati, elméleti és mimetikus interperszonális cselekvésfolyamatban megtalálhatjuk ezt a három fő tényezőt. A társadalmi praxisban, a tudományban és a művészetben egyaránt. A szinjátszás művészetében is. Csakhogy a színjátszásban ez a három fő tényező sajátosan jelentkezik. Vegyük vizsgálatunk tárgyául elsőként a cselekvő alanyt és a felfogó partnert, (az oda-vissza ivelő tevékenységfolyamatban egymást váltogatva az alany partnerré válik,és a partner alannyá).