Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A cselekvés esztétikája

majd újra kinő, életre kel, a halott hozzátartozó az álomképben él, mozog, tevékenykedik. Az esztétikumot felfogó mai felnőtt és civilizált ember számára is élnek a rá ható esztétikumot tartalmazó jelenségek, a tárgyak is, azzal a különbséggel, hogy miközben élőként fogja fel Őket, ugyanakkor tudja, hogy a valóságban mégsem érnek. Tudjuk jól, hogy a műalkotás, például a festmény, a szobor, a hangszerek hangja, a dráma vagy a regény hőse valójában - itt és most - nem él, de képzeletünkben megelevenedik, életszerűvé, egy életfolyamat tényezőjévé válik. (Később tanusitjuk, hogy még az épület is!) Olyanná, mintha élne. Az esztétikumnak nélkülözhetetlen sajátossága a képzeletbeli cselekvő megelevenités lehetősége, a hatékony életszerűség. Ennek a képzeletben megelevenítő lelki működésnek is megvan a jelentősége az ember önfenntartása, élettevékenysége és fejlődése szempontjából. Egyrészt, hogy az ember helyesen, pontosan, minél teljesebben foghassa fel és értékelhesse a külvilág jelenségeit, fel kell készülnie a bekövetkezhető eseményekre, a jövőben Őt érő előnyös vagy káros hatásokat elsajátító, esetleg elhárító valóságos cselekvéseire, azaz el kell képzelnie, mit tenne, ha az észlelt személy vagy tárgy megmozdulna. Bántaná-e őt, fájdalmat vagy örömet okozna neki, támadna-e^vagy védekezne, ellenállna? Tehát nem csupán az aktuális jelenbeli, de a, lehetséges jövőbeli kedvező vagy kedvezőtlen hatást is értékeli, főként érzelmi, képzeletbeli reagálásokkal. Ezzel az értékelő előrejelzéssel kiválasztja és meghatározza saját jövőbeli, ható vagy viszszaható cselekvéseit. A mintát az elképzelt cselekvésekhez természetesen az élőlények, az emberek közötti valóságos cselekvések szolgáltatták és szolgáltatják. Ezért is állítottam, hogy az esztétikum az emberek közötti interperszonális, tehát társadalmi egymásra ható cselekvésekből született és alakult ki, emberek közötti közvetlen vagy eszközökön, tárgyakon, müveken át érvényesülő közvetett egymásra hatásokból, amelyek az esztétikai antropomorfizálásnak, humanizálásnak gyökereit is magukban foglalják. Az emiitett képzeletbeli működések, cselekvések és müködésszerü cselekvések képezik végső fokon az esztétikum élményét előidéző jelenségek, folyamatok, események, tárgyak, mü-