Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színházesztétika jelentősége
A szinész a színjátékban játékával kipróbálja, előrejelzi, anticipálja viselkedését elképzelt, lehetséges helyzetekben, kiválasztja, szinte kikísérletezi az őt érő, külső és belső hatásokra válaszoló legmegfelelőbb, legcélszerűbb, leghatékonyabb cselekvéseit. A néző pedig látva és hallva a színjátékban megelevenített cselekményt, némán és mozdulatlanul ülve képzeletében végigéli és értékeli ezt a cselekményt, és ennek tanulságát a szinjáték "után"-jában (Lukács György kifejezése) és a mindennapi élet gyakorlatában hasznosítja más, de lényegében azonos vagy hasonló körülmények között. Az elképzelt helyzetek sorozatában tevékenykedő szinpadi alakok egymásra következő, egymásból fakadó és egymásnak válaszoló cselekvéseinek menetét színházainkban ma már rendszerint - de nem kizárólagosan - nem a szinész, hanem egy, a játékon kivül álló személy, a drámaíró, a szinpadi szerző alkotja. Aiszkhülosz, Shakespeare, Molière maguk is játszottak saját színdarabjaikban, saját rendezésükben. A társadalmi munkamegosztás történelmi fejlődése a színházművészet világában is érvényesült. A szinészi-rendezői-drámairói tevékenység fokozatosan különvált. A drámaalkotásnak ma már megszokott, különálló gyakorlatából terjedt el az a felfogás, hogy a színházművészetnek egyetlen és kizárólagos feladata a drámairó müvének szolgai tolmácsolása, közvetítése, és semmi más. Tehát sem a szinész, sem a rendező tevékenysége nem alkotó, hanem reprodukáló művészet. A drámaírói alkotás őszinte szeretetével és csodálatával állitom, hogy ez a felfogás mélységesen téves. Először is, minden művészet egyben reproduktiv és produktiv tevékenység is. Reprodukálja, és egyúttal ujjáalkotja a valóságot, az élet jelenségeit más közegben, más rendszerben és legtöbbször más anyagban. Akár közvetlenül a valóságból, a természetből, az életből meriti tárgyát, akár egy más művész alkotta mű ihleti meg. Leonardo Utolsó vacsora cimü f estményének témáját egy más, megirt műből,a Bibliából emelte ki, és ez a tény semmit se von le a kép művészi értékéből. Bartók megzenésítette Ady Három őszi könnycsepp cimü ver-
