Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

bok zárjának a megnyitásához. A színészeknek is egy kicsit ki kellene bújniok a bőrükből kedvükért. Nyilván vannak olyan rendezők, akiknek kiváló érzékük van, vagy lenne az ilyesmi iránt. Csak néhány név: Sik Ferenc, Ruszt József, Sándor János, vagy a fiatalok közül Paál István, Ascher Tamás és mások. Ők azonban lehet, hogy nem eléggé élvezik a dolgaimat. Ez emberi és rendezői joguk, ez ellen nincs apelláta. Mások viszont gondolatilag, eszmeileg nem "fogják" vagy nem kívánják "fogni áz ilyen darabjaim hullámhosszát. Ez is "szivük joga", természetesen. Talán majd eljön az ideje ennek a műfajnak is. - Egy régebbi interjújából idéznék: "végeredményben és szinháztól függetlenül is irnám darabjaimat... számomra az iróasztalfiók is színház." Irhat-e az ember az asztalfiók számára? - Igen, irhát, csak ehhez feltétlenül kell valami jó fanatizmus, nemes fakirság, ami néha megkörnyékez, néha nem. Ugyanis a türelmetlenség is emberi dolog. De ahogy már nyilatkoztam erről: a Képzeletem Színpada is izgat. Az asztalfiók-szinpad. Amig meg nem ismerünk személyesen egy nőt, csak elképzeljük, milyen: ez is izgathat, sőt sokszor ez az elképzelés többet ad, mert maga a valóság. Vagyis: ezen a "szinpadon" szebbnek képzelem el a darabot, mint ahogy végül megvalósul. Persze: ez az elképzelt szinpad nem jelent részemről valamiféle nemes mazohizmust. - Termékenysége gyakran zavarba ejtő... - A nagy termékenységet szinte mindig sajnálkozás cukrával behintett irigység, gyanakvó fanyalgás kiséri, elparentáló gyászzenével. A művésznek nem csupán anyaga ellenállását kell leküzdenie, mint ahogy a szobrásznak sem csak a követ, hanem kortársai megjegyzéseit, a korizlést, a körülményeket is. S ez a nehezebb. A termékenység alkati kérdés. És különben is - lévén sok műfajú szerző - csak viszonylag vagyok termékeny, hiszen novellát például közel két éve nem irtam. Leaz korszakom, ér-