Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

ciójávai együtt - megrekedt valahol. Problémát jelent, hogy egyrészt nehezen lehet megfogalmazni, hol és mivel vagyunk elégedetlenek, másrészt nagyon nehéz perdöntőén érvelni emellett a rossz érzés mellett. Nem kvantifikálható ée összemérhető dolgokról van sző, emellett az ember Ítéleteibe nagyon is belejátszik szubjektuma, izlése, ismeretei. Én például, miután hazajöttem legutóbbi négy hónapos olaszországi utamról és megnéztem néhány hazai előadást - kifejezetten rosszul éreztem magam. Az volt a benyomáaom, hogy vidékre csöppentem, Színpadjainkon elég sok a blöff, s kísérletezés ürügyén a vaskos dilettantizmus. Alkalomadtán még az igazán profi produkciókból is hiányzik valami. Talán túl erősek azok a szálak, amelyek mai szinhazkultúránkat a harmincas évek szinjátszó hagyományaihoz kötik... A sommás Ítéletek azonban, megfelelő árnyaltság nélkül, mindenesetre és feltétlenül igaztalanok; de azt kimondhatjuk, hogy szinházkulturánk holtpontra ért. Az eddigi lehetőségek kimerültek, valahogy változtatni kell vagy magukon a lehetőségeken, vagy azok belső kihasználásán, ahhoz, hogy szinházkulturánk tovább léphessen. - Olaszországban többször is hosszabb időt töltött, részben az olasz szinhaz megismerése céljából. Hogyan látja az olasz szinhaz helyzetét, miben látja jellemző - esetleg nálunk ia követésre érdemes - sajátosságait? - Az olasz szinházi életnek a miénktől alapvetően eltérő rugalmasabb - nagyobb mozgékonyságot és öntevékenységet biztosit ő - struktúráját nekünk is érdemes lenne tanulmányozni. Az önálló társulások lehetősége összehasonlíthatatlanul nagyobb, azzal együtt, hogy ott is megvannak azok a nagy állandó társulatok, amelyek az olasz szinházkultura gerincét jelentik. Az olasz szinhaz nagyobbik részét azonban kétségtelenül az a mintegy százötven "alkalmi" társulás képezi^ amely saját azinházzal nem rendelkezik, amelyik mind a saját programját játasza és úgy látszik, meg is él ebből. Természetesen állami támogatással. Az a beállitás, mely szerint