Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
gikomikus látásmódot. - Elégedett-e a József Attila Szinhaz előadásával? - A körülményekhez képest, igen. A körülmények pedig roszszak voltak. Az együttes, Berényi vezetésével, a kedvezőtlen körülmények ellenére kemény és eredményes munkát végzett. Tudom: kilométerek választanak el a korszerű színjátszástól. Ha úgy tetszik a világszinvonaltól. De mindannyiunknak jólesett volna, ha azt a néhány szerény lépést, amit mi az Özvegyekkel ezen a hosszú úton megtettünk, valaki észrevette és honorálta volna. - Nem irt azóta újabb drámát? - írtam, de inkább akkor beszélnék róla, ha elkészült. - Az utóbbi években keveset publikált. Ugy tűnik, mintha korábbi müveihez képest nem lenne igazán fontos mondanivalója a mai magyar társadalomról, valóságról. Egyesek szerint kifulladt, válságban van. ; - Aki hosszú távon fut, az kifullad, és kell egy kis idő, amig összeszedi az erejét egy újabb hosszú távhoz. Egyébként a művész mindig válságban van, akár dolgozik, akár nem. - Nyilván bénitólag hatnak önre a Makra és a Névnap sikere, s az ennek következtében kialakult olvasói és kritikusi elvárások. - Igy igaz. Senki nem tud állandóan azonos szinvonalon dolgozni. A legegyszerűbb nyilván az lenne, ha gyengébb dolgaimat meg sem imám; dehát ez is hozzátartozik az erőgyűjtés- . hez. De nem a színvonalra vonatkozó elvárások aggasztanak igazán. Aggasztóbbnak érzem azt, amit közönségesen "beskatulyázásnak" nevezünk. Tehát: aki szerette a Makrát , egy ujabb Makrát vár tőlem. Csakhogy valamit azért megismételni, mert egyszer már bevált, fölösleges. Az olvasó nyilván nem kap újabb Makrát , ezért csalódott lesz. Csalódása ellenkezést vált ki belőle. És nekem először majd ezt az ellenkezést kell legyőznöm.
