Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

ILLYÉS GYULA - Hogyan kezdődött drámaírói pályafutása? - Az egész drámairásba voltaképpen dramaturgok révén keveredtem, majdnem baráti és családi alapon. Ismertem két kitűnő szinházi embert, de még kis gimnazista korukból. Apjuk volt jó barátom. Fiatal költőként járván hozzájuk, ezeket a tekintélyeket olyan korukban ismertem meg, amikor még azt mondtam: szaladj le, öcsém, egy csomag cigarettáért. Az egyik Gellért Endre volt, a másik Benedek András. Mikor aztán ezeknek az isten és a tehetségük fölvitte a dolgukat a szinpadig, akkor ők kezdtek kérni tőlem egyet-mást. Először Gellért Endre jött - akit én még játszani is láttam színészként - és a vele való beszélgetés során került odáig a gondolat, hogy irjak én is darabot. írtam darabot én addig is, de soha sem előadásra. A tü foka cimmel adtam ki egy könyvdrámát, 1944-ben. Könyvdrámának gondoltam még A lélekbúvárt is. Hogy abból már szindarab lett, azaz deszkán játszható mü, az teljesen Gellért Endrének és Benedek Andrásnak az érdeme. Az el ső kísérletnek folytatása is lett. Gellért Endre, megismerve azt az egyfelvonásost, melyet Tüz-viz cimmel a Világos előtt éjszakáról irtam, rábeszélt, hogy abból egész esti szindarao legyen. A dramaturgiai részét már a kitűnő Benedek András csinálta. Az ő tehetségét, tapintatát, hozzáértését is igen nagyra becsültem és ma is korholom szerénységéért. Ha ez a két ember jobban kezébe vehette volna a magyar drámát! Emlékszem, mit harcoltak ők már akkor például Németh Lászlóért és még egy pár emberért. Nagy eredményeket érhettek volna el és talán maga szegény Gellért Endre sem végzi öngyilkossággal.