Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)

Amikor már teljesen kész a darab, vagy mér az elején, amikor a azinház értesül a dráma tervéről? - Szigorú gyakorlat színházunkban, hogy a rendező azonnal benne legyen a darabban. Az irŐ, a rendező és a dramaturg együtt dolgoznak. Megbeszélik elképzeléseiket, aztán az irő önállóan dolgozik, s megpróbálja teljeaiteni a kisebb-nagyobb kéréseket. Sajnos, Magyarországon nincs olyan gyakorlat, hogy ugyanazt a darabot másik szinhaz is bemutassa, persze kicsit másképpen. Legalábbis ritkán fordul elő az ilyesmi, pedig akkor kiderülne, hogy tévedett-e a bemutató szinhaz és miben. - Mi jelenti az ön számára a sikert? - Elsősorban a közönség nézőtéri magatartása. A szakmát illetően sajnos köztudott, hogy mi nem járunk egymáshoz szinházba, vagy legalábbis keveset, akkor ia inkább udvariasságból. Nem nagyon szoktuk megvitatni egymás -dolgait. • - És a kritika? - A kritika elvben nagyon is érdekes lenne, csak sajnos a mai magyar színikritika sem formájában, aem tartalmában nem alkalmas arra, hogy a azlnházakat segitse. A kritika, ha méltat egy előadást, akkor is elemezzen és ne csak azt irja, hogy jó volt. Szinte kialakult a színikritika tolvajnyelve. Kritikusaink, azt hiszem, három-négyféle mondatot szoktak használni a diszlet- és jelmeztervező munkájának elismerésére. A színészekre és rendezőkre sem sokkal többet. Azt is vitatni szokták, hogy tulajdonképpen kinek is szól a kritika, a szinháznak-e vagy a közönségnek. A napilap-kritikák valóban a közönséghez kell, hogy szóljanak, a nézők tisztánlátását kell, hogy elősegítsék. De kellene lennie egy olyan folyóiratnak vagy fórumnak, ahol a szakma szólalna meg. A "Szinhaz" furcaa álláspontú folyóirat, s e mellett 3 hónap a nyomdai átfutási ideje. Bizonyos darabokat már régen nem is játszanak, mire megjelenik róluk valami. A "Szinhaz" elemzéseiből nem tudunk sokat meriteni a további munkánkhoz. Talán nem elég szakszerűek az irások, a szerzőknek jobban kellene ismerni az előadásokat, az egyes színházakat.