Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)
én eddig az összes általam rendezett darabnak egyben dramaturgja is voltam. Tapasztalataim szerint a dramaturg nem is tud úgy belemélyedni egy darabba, mint a rendező, aki már pontosan látja, tudja, mit akar csinálni, és csaknem annyira ismeri az anyagot, mint a szerző. Első drámás szerzőnél mindig fennáll a veszélye annak, hogy az illető megpróbál "színpadban gondolkodni", vagyis olyan "színpadi" helyzeteket teremt, amelyek addigi szinházi élményeihez kötődnek, s ez nem mindig a legszerencsésebb dolog. Ilyen esetben mindig arra szoktam rábeszélni a szerzőket, irják ki magukból az egészet, úgy ahogy első nekifutásra megy, nem törődve azzal, hogy a szöveg túl pongyola vagy túlságosan tömör lesz. Az igy elkészült "első fogalmazványt" aztán elolvasom, kijegyzetelem, majd elkezdődhet a vita: hogyan tovább? Szinte minden jelenetet bonckés alá veszünk: miért nem igaz egy-egy szituáció, mi miért nem logikus, hogy épüljenek az egyes jelenetek. Volt eset, hogy sokat, néha napi 8-10 órát is dolgoztunk ilyenkor. - Könnyebb együtt dolgozni olyan szerzővel, akinek nagyobb a szinházi gyakorlata? - Ez egyáltalán nem biztos. Volt egy-két nagyon keserű tapasztalatom rutinos szerzőkkel. Nem egyszer fordult elő, hogy - akár más szinházban lezajlott premierje után is - megkerestem egy-egy szerzőt, arra kértem, dolgozzon tovább, készítse el, az első előadások tapasztalatait levonva, a mü új variánsát. Mondjuk, remek az alapötlet, az első felvonás kitűnő: megérné, hogy a gyengébb vagy sekélyebb vizekre "kalandozó" második réazt újrairja. Ilyen esetben legtöbbször nem sikerült megegyeznünk, mert bizonyos múlt, elismert szakmai szint után egyes irók nem szivesen hallgatják, hogy müveikben problémák és negativumok is adódhatnak. Vidéki szinházak esetében pedig talán úgy képzelik, hogy az ottani 25-30 előadás nem éri meg a munkát. Az utóbbi időben két olyan esetem is volt, amikor csak a szerzők húzódásán múlott, hogy nem lett az új premierből semmi. Eredeti formájában ugyanis nem vállaltam a darab bemutatását, úgy éreztem az iró mellébeszél, megkerüli, hogy saját kitűnően felvetett kérdéseire
