Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

- Nehezebb mondanivalójú, a közönségtől nagyobb szellemi koncentrációt kivánó darabjaink között felüdülést, könnyebb hangvételt jelentettek mindig az ő vígjátékai. A Spanyolul tudni kellt szintén mi mutattuk be először, évadkezdő darab­ként. - Sokak szerint egy vigjáték bemutatása a rendezőtől és a színháztól semmilyen tekintetben sem igényel különösebb erőfeszítést. - Lehet, hogy vannak szinházak, ahol az ilyenfajta, mond­juk a kommerszebb típusú vígjátékot nem osztják ki olyan je­lentős színészekre vagy rendezőkre, mint például a magvasabb drámákat, nálunk ilyesmiről szó sincs. Mi a Tabi-vigjátéko­kat éppen olyan erősen osztjuk ki, mint Az ember tragédiáját , vagy egy Illyés-drámát, s olyan kvalitású rendező is rendezi; a Spanyolul tudni kell ősbemutatóját pl. Horvai István. Én sem húzódzkodtam attól, hogy Tabi két darabját, a Családi drámát és az Enyhítő körülményt színpadra állitsam. Jellemábrázolás tekintetében ezek a vígjátékok nem olyan gondosak, nem olyan erőteljesek, mint a fajsúlyosabbak, akár vigjátékok, akár tragédiák. Itt nincsenek kunsztok, nincse­nek különösebb zenei, világítási effektusok, nincsen statisz­téria, tehát ez a fajta vigjáték a műfaj következtében a szinhaz nagyon sok eszközéről lemond. De arról nem mondhat le, hogy a szerepeket jelentős egyéniségek kapják. Hiszen sokszor nincs is más csak a szinész és a szöveg. Tahinál pél­dául semmiféle különös diszlet nincs. Szobák, verandák és hasonlók. Itt csak a szinész van. Vígjátékot legalább olyan nehéz, ha nem nehezebb rendezni, mint más műfajt. Bizonyos pillanatokat, a nevetés pillanatait kell megtalálni s meg­munkálni, úgy, hogy a ezinpadon viccmesélés helyett - akár­milyen furcsán hangzik - szerves élet uralkodjék és a nézők mégis nevessenek rajta. Nem egy rendező - és szinész - nem tud ezzel a feladattal megbirkózni. Tehát ez roppant veszé­lyes műfaj: nagyon sok mindenről lemond, de amit igényel, azt a legmagasabb fokon kell megadni.

Next

/
Thumbnails
Contents