Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

rendezővel szövetkezik a szerző ellen, neki a szerzővel jóba lenni "nem üzlet", mert léte a rendezőtől függ./ Nos, amikor a már előrehaladott emlékpróbák egyikére először bementem, azonnal látnom kellett, hogy ezúttal is utolért a vigjátékirók végzete: az előadás röhögtetni akar, fölöslegesen harsány - holott erre az a humor, amit én müvelek, nem alkalmas. Én ezt a darabot egy kicsit bölcselkedő, egy kicsit fanyar, ironikus vigjátéknak szántam, s egy mindenáron viccelődő, külsődleges eszközökkel hatni akaró előadás lett belőle, mely sem alkatommal, sem Ízlésemmel nem egyezett. Az előadás hangneme ellen "fellebbezni" akartam a szinhaz igazgatójához, de nem volt rá módom, mert az igazgató a darabot a bemutatón látta először. A veszprémi ősbemutató közelebb állt a szivemhez. Itt komolyabban vették a darab intencióit, a művészek mértéktartóbban, nem elsősorban a nevetőizmok megmozgatására törekedve játszottak, s ezért országos hirü sztárok nélkül is mélyebbre hatoló, hatásosabb előadást produkáltak. Szinre került ez a darab még Debrecenben is, ahol egyáltalán nem tudta elnyerni a közönség tetszését. Hogy miért, azt nem tudom, minthogy azt az előadást nem láttam. PÉTERVÁRI ISTVÁN - Milyen munka folyt a színházban a darabon? - Tabi olyan igénnyel és figyelemmel irja meg színdarabjait, hogy azokban nagyon nehéz bármit is találni, amit talán erősiteni vagy változtatni kellene. Olyan vigjátéki formáról van szó, amihez Tabi magas fokon ért. Nem emlékszem, hogy a Családi drámánál különösebb változtatást kivántunk volna tőle, vagy, hogy valamit megváltoztattunk volna a darabon próba közben. Ha igen, akkor ezek a módositások általában technikai jellegűek voltak. A darabot nagy sikerrel vagy három hónapig játszottuk, majd a Madách Szinhaz is bemutatta. - Veszprémben elég sok Tabi-darabot játszottak.