Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

TABI LÁSZLÓ - Bár Családi dráma cimü vígjátékomat nem sorolom a legjobban sikerült munkáim közé, ahhoz mindenesetre eléggé formás és mulatságos volt, hogy sikert arasson. Túl nagy sikerre eleve nem számíthattam, mert az írói sors ábrázolása sohasem tartozott a "ziccer" színpadi témák közé, közepes sikernél azonban valamivel többre számítottam. Ezt a darabot színpadi szerzői pályám befejező munkájának szántam, hogy elmondjam benne mindazt, amit a sznobizmusról, a minden mulattató szándékú írásnak eleve történő lekezeléséről több évtizedes irói tevékenységem során tapasztaltam. Aligha vethető a szememre, hogy üldözési mániám van; való tény, hogy a humor, jelenjék meg akár vígjátékban, akár karcolatokban, kabarédarabban vagy filmen, csaknem minden esetben az irodalom perifériájára utasittatik s kedvenc céltáblája a fölényes, lekezelő, sokszor sértő kritikának. Előre kell bocsájtanom, hogy darabom kézirata fenti gondolataimat sokkal hívebben tolmácsolta, mint az előadás. A drámairó csak ritkán kapja vissza a szinpadon azt, amit irás közben elképzelt; az esetek nagy részében rosszabbat, olykor jobbat, kap, de mindig mást. Mindig arra vágytam, hogy darabjaimat magam rendezhessem, de erre sohasem volt módom. - Ezt a vígjátékát három színházban is játszották. - Mivelhogy mindig a fővárosi bemutató a legfontosabb, előbb erről néhány szói. A rendelkező próbákon ezúttal sem voltam jelen. Régi tapasztalatom, hogy a szerző ilyenkor csak útban van, s a rendező, valamint a színészek egymással versengve utálják, ha "akadékoskodik". /A színész mindig a