Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
András A szembesítés eredménytelen c. darabján. A darabot mégis a Madách Színház mutatta be. Hogy történt ez? - Ha jól emlékszem, 1969-70-ben kérdeztem meg prózai Írásai alapján Polgár Andrást, hogy nincs-e kedve darabet irni? Akkor azt mondta, hogy van, illetve majd lesz, ha olyan témára akad, ami szinpadra kívánkozik. Aztán eltelt egy vagy másfél esztendő, újra jelentkeztem nála. Odaadott egy peranyagot, ami aztán később megjelent könyvalakban. Nekem nagyon tetszett. Nem a dolog per-része, hanem éppen az, hogy olyan témát érintett, olyan embereket szólaltatott meg, akikkel nagyon kevéssé foglalkozik az irodalom. Meg kell val„lanom, azonnal eszembe jutott Karinthy Perenc darabja, amely annak idején az ötvenes években ugyanígy egy merőben perifériális terület témáját dolgozta föl. Elkezdtünk Polgár Andrással beszélgetni, hogyan lehetne a témát egy színhelyre összpontosítani, nem valami dramaturgiai trükk kedvéért, hanem éppen azért, hogy a szereplőknek - jellemüknek, életszemléletüknek, életszínvonaluknak megfelelően - minél tágabb cselekvési lehetőséget biztosítsunk. Elkészült egy gondolati vázlat. Marton Endre azt mondta, hogy a szerző kaphat megírási szerződést, a szinhaz bizik benne. A szerződés létrejött. Polgár András a szerződésben foglalt határidőre megírta a darabot. Le is adta a kéziratot, valamikor július közepe táján. Ez a szinházi életben meglehetős holtszezon, ami persze nem azt jelenti, hogy ha elkészül egy darab, akkor azt nem olvassák el, vagy nem születhet döntés. A kéziratot továbbadtam, igazgatónk és a dramaturgia tagjai is elolvasták. Augusztus végén a dramaturgok elmondták a véleményüket. A szinházi munka természetéből adódóan nem születik rögtön mindenről döntés, nem tűzik ki azonnal a bemutató időpontját. Arról nem beszélve, hogy minden színházban, különösen az olyanokban, mint a miénk is, ahol egy nagyszínház és egy kamaraszínház is van, jó féléves tervet kell előre készíteni, egyeztetéssel stb., tehát az egész kicsit hoszszabb időt vesz igénybe. Polgár a paragrafusban foglalt négy hónapos határidő lejárta után levelet is irt az igazgatónak,