Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
helőnek éreztük volna -, azt mind sugallni igyekeztünk, s ami nem, menthetetlenül kimaradt. Hiszen a dráma korántsem olyan "jószivü műfaj", mint a regény, hanem sokkal kegyetlenebb. Egy szinmü nemcsak úgy drámai, hogy a hősök vannak drámai helyzetben, hanem úgy is, hogy az iró maga is abba kerül; választania kell, kiválasztania: alakokat, részleteket, helyzeteket, s a többit megöli, elfojtja magában; pedig ha regényiró lenne, mennyi Ínyencséget, tollra való irodalmi jófalatot tehetne még az asztalunkra! Bizony, a szelekció úgy érzi egy-egy "jobb-sziv" - valóságoe véres mészárlássorozat, szellemünk, tudatunk Szent Bertalan-éje: a kiválasztás - gyilkosság. Azonban nemcsak kihagyni, rostálni muszáj : belekölteni is Amit az élet kihagyott az adatvilágból, de olyanképpen, hogy bele is "Írhatta volna" - az bizony igen sokszor kellene a drámába: néhány új alak, helyzet vagy a meglévők erősebb kinagyítása, hogy áthidaljanak, hogy elősegítsék a megértést, összefüggésbe hozzanak, asszociációkat, jelképcsirákat sugallj anak, vagy éppen: élesebb fényben exponálják azt, amit hősünk megél. Mi eddig is igy buzgólkodtunk eljárni, ezután is igy vagyunk kénytelenek tehát, illetve: szeretnénk kénytelenek lenni, nehogy ne lássuk a részletek fáitól az erdő egészét, továbbá: a fölös részek sok bábája között el ne vesszen az iró szándék- és gondolatgyermeke, és végül: a Részletek fürdővizével nehogy kiontsuk az Egész gyermekét. Most pedig valamit az adatgyűjtésről. Irtunk mi régebben egy drámát, afféle drámastudiumot magunknak a francia polgári forradalomról. Robespierre, Danton Saint-Just és egy Simon nevezetű varga is felvonult benne. Simon vargát, jóllehet csak valami olcsó történelemkönyvből olvastunk ezt-azt róla, mégis központi alakká tettük. Kíváncsiságból - hogy eljárásunk helyességét ellenőrizzük - megnéztük ilyen szempontból Camus Caliguláját . Megnyugodtunk. Rájöttünk ugyanis, hogy az iró Caligula egyéniségéről - leszámítva a tipus filozófiáját - a legtöbbet Suetonius könyvé bői / Caesarok élete / kivánt megtudni, abból a műből, amelyet
