Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Az ötlettől a bemutatóig
- Az előző dráma, a Dózsa György . ha nagyon végletesen fogalmazunk, nemzeti-hősi dráma akart lenni... - Igen. - A második, az új dráma a Testvérek viszont a forradalom problémáját állitja a középpontba. - Pontosan. - Az első nemzeti, a második forradalmi problémát ábrázol... - A Dózsa György Írásakor eltökéltem, hogy rehabilitálom a nemzetet. Akkoriban annyira hőstelenitettek - akkor még ez a szó nem volt meg - mindent, ami magyar, hogy már-már arra kellett következtetni, hogy vannak romlott népek. Ez antimarxista tétel. Nem volt igaz, hogy a magyarok csak rosszat csináltak. Csaknem pedagógiai szándékkal láttam neki, hogy helyére tegyem ezt az egész problémát. Például: óriási legenda volt mindig Dózsa. Éppen a XIX. század fedezte fel, s a legkülönbek, Petőfi, s aztán Ady... Aztán elolvastam - az ötlet felmerülésének pillanatában még nem ismertem - a Dózsáról szóló irodalmat. De sem ebben a legendában, sem pedig az irodalomban nem szerepelt: milyen karakter is voltaképpen Dózsa? A Testvérekben a mai korszak erkölcsi problémái izgattak. A lényeg: kényes vagy a durva tettel szemben. WkLnden forradalmár idealista, minden forradalmár, akár eszméből, akár neveltetéséből indul ki, akár élettapasztalatai indittatják lázadásra, eszményekben hisz. Viszont a forradalom a legdurvább cselekvés, elkerülhetetlenül zavarba hozza az úgynevezett idealistát. Mi az a pillanat, amikor az ember joggal kritizálhatja meg a forradalmi tettet, mert azt hiszi, ha megszüntet egy igazságtalanságoT;, akkor az igazságot érvényesíti. Ez nem olyan, mint a varrás: egy öltés ide, egy öltés oda... í/íagadnak is zsarnoknak kell lenned, hogy a zsarnokságot megdöntsd. Ezek a mi problémáink: ezen áll vagy bukik sok helyütt a forradalom sorsa. Ez tántoritott el sokakat a forradalomtól: látták, a forradalom is vért ont, mint az a
