Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

hagyta. Számomra tehát fontos volt, hogy Hernádi ne veszítse el a kedvét és azonnal új darabhoz fogjon. Akkoriban leginkább az irracionalizmus veszélyei foglalkoztatták. Az volt a meggyőződése, hogy a feltámadó irracionális filozófiák nagyon nagy kárt tudnak okozni, ha a forradalmi mozgalmaknak a vallási babonáktól még meg nem szabadult tömegeibe beférkőznek. /6 maga is nagyon mély és iskolai szempontból kitűnő katolikus nevelést kapott./ Meggyőződése volt, hogy féltve kell őrizni a forradalmi mozgalmak racionális tisztaságát, éppen az ember, az emberség érdekében. Hatalmas "jókais" fantáziája, szokatlanul gazdag természettudományos és társadalomtudományi felkészültsége mindig terelte a science fiction felé. Persze ezt is a racionalitás jegyében. Tehát ezek a tényezők alapozták meg a témaválasztást. - Milyen lényeges konstrukciós változtatásokra került sor? - Semmilyenre. Az elkészült darabon már csak kisebb, a lényeget nem érintő javításokra teszek javaslatot, nagyobb átszabásokra, vagy éppen konstrukciós változtatásokra - éppen a beható előzetes megbeszélések folytán - már nem. - Mi jelentette a legnehezebb dramaturgiai problémát? - Megtalálni azokat az irói eszközöket, amelyek a nézőt szájbarágás nélkül ráébresztik arra, hogy a látszatra elvont, de a kor lényeges kérdését feszegető szinpadi játék az ő ügye is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerült. Azért nem merem mondani, hogy nem sikerült, mert a relativ visszhangtalanságban egyéb tényezőknek is szerepe lehetett. Az egyik, hogy maga az előadás, amely szokatlanul viszontagságos körülmények között, többszöri elhalasztás után jött létre, nem jól sikerült. A másik, hogy még mindig nem sikerült áttörni a társadalmi bizalmatlanság gyűrűjét és igy nem lehetett a darabot néhány előadásnál tovább játszani. Végül is a kritika egy része a mai napig is Hernádi leggyengébb, másik része viszont legjobb darabjának tartja. Mindenesetre a Falanszterrel együtt ez volt az a drámai müve, amely a pécsi