Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

HERNÁDI GYULA - Először a történet magja jutott eszembe, s azzal párhuzamosan a dogmatikus racionalizmus filozófiája. Mindenfajta gondolatot, a legprogresszívebbet is ki lehet forditani, s ennek következménye mindig valami eltorzult társadalmi szituáció - ebben az esetben végül is egy teljes fasisztoid regresszió. A racionalizmus bizonyos manipulâtiv és irracionális társadalmi gyakorlat következtében irracionálissá válhat. Ennek a folyamatnak a modelljét egy science fiction-tipusú történetben találtam meg. Valahol valaki - nem tudni honnét -, de a jövőből jön, s a tiszta racionalizmust képviseli a maga legnaivabb formájában. Tiszta racionalizmusával - mondhatnám azt is, hogy ez a Popper-féle scientizmusnak egy kilúgozott és esszenciális formája -, a maga naivitásában rettenetesen sérülékeny, mert nem látja pontosan a világ társadalmi mozgásait. A sokkal butábbak, sokkal kevésbé tisztán látók iszonyúan pontos érzékkel tapintanak rá arra a gyengeségre, ami az effajta racionalizmusban számukra a lehetőséget nyújtja, amit abban a pillanatban kihasználnak. Ez a racionális "megváltójelölt" végül egy önpusztitó gesztussal próbál bizonyítani, ami lényegében elég kétértelmű. Ehhez a gondolati maghoz kapcsolódott a dél-amerikai helyszin. A legszélsőségesebb mozgások - legalábbis én úgy láttam - Dél-Amerikában mennek végbe, ez a leginkább indulattal telitett politikai szféra. Czimer Józseffel először sokat beszélgettünk az elképzelésemről, s rengeteget olvastam is a témáról.