Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

eseményeivel. A másik oldalon József bevetődik Józsua sátrába, ahol a kis Frantisek és a nagy testű, jámbor Józsua beszélgetésének tanúja. Tehát egy tételt mond Eszter, majd váltás a szinpad másik oldalára, ahol Józsua és Frantisek vitája folyik, aztán megint Eszter következik stb. Igy a két jelenet úgyszólván felelget egymásnak - Mikor kezdtek el a zeneszerzővel és a szövegíróval dolgozni? - Ebben'a munkában én már alig vettem részt. Tudniillik itt egy kis konfliktus alakult ki a rendező, a dramaturg és közöttem. Ők alkották az egyik frontot, a másikat meg én. Ez a konfliktus abból eredt, hogy én a müvet eleve musicalnek képzeltem. Nem a pop-fesztivál koncertjét szerettem volna megszólaltatni, s végül is nem is az szólal meg, hanem a szereplők a koncerttől függetlenül, saját problémáikról énekelnek. Elképzelésem szerint songokat helyeztem el olyan helyeken, ahol a dialógusban nem lehetett tovább vinni a cselekményt, a regény pedig olyan lényeges dolgokat tartalmazott, amelyek a szituációt továbbviszik, és általánosítják. Ilyen pontokon képzeltem el a zenét, mégpedig erősen filozofikus mondanivalóval. Tehát, amikor én azt irtam oda, hogy 3« song, akkor utána zárójelben leirtam a regénynek azt a gondolatmenetét, amelyet a szóban forgó songra kívántam bizni, amivel persze eléggé megkötöttem a szövegíró kezét. Marton Lászlónak nem tetszett ez; ha én ilyen egyflekkes szövegleirást adok - mondta -, a szövegiró azt se tudja, hol áll a feje; erre nem tud szöveget irni! De ha csak azt a végszót adom meg neki, hogy pl.: Nem akarom látni... - akkor erre remek dalt irhát, mint ahogy végül ez meg is történt. Biztos, hogy tartalmi kivonatra nem lehet beat-zenét irni, de arra a szóra, hogy Szeretem - lehet. Azt hiszem ebben az esetben nekem is, meg neki is igaza volt. A Marton elvei alapján készült zenének oroszlánrésze volt a sikerben. Ő tudatosan arra törekedett, hogy minél nagyobb legyen a siker. Én, őszintén szólva, ezzel nem nagyon törődtem.