Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

stink belőle. Én egyik ötlettel sem tudtán megbékélni, nem is gondoltam vele. /.../ /Lejegyezte: Körmendi Judit. Megjelent a Film Szinhaz Muzsi­ka 1972. VIII. 2-i számában./ PÓS SÁNDOR - Kinek az ötlete volt, hogy Déry Tibor kisregényéből mu­sical készüljön? - Az enyém. - És mikor kezdte a tárgyalásokat? - Nem kezdtem tárgyalásokat. Magánügyem volt. Abban az időben, amikor a regény megjelent, hónapokig mániákusan fog­lalkoztam azzal a gondolattal, hogy ifjúsági szinházat kel­lene, létesíteni. Budapesten minden rétegnek Van szinháza, a kisgyerekeknek, a felnőtteknek, értelmiségnek, munkásosztály­nak, mindenkinek, csak épp a legfogékonyabb korosztálynak nincsen. Az, amit a Budapesti GyermekBzinház ezen a téren tesz, véleményem szerint nem elég és nem megfelelő, tehát a probléma ma is él. /Akkoriban megterveztem, elképzeltem ezt a szinházat, leirtam, beadtam. A mai napig sem érkezett rá ­még nemleges - válasz sem./ Fölmerült bennem, hogy természe­tesen tudni kellene, mit is játsszon a fiataloknak egy ilyen jellegű színház - ha volna -, de miután ilyen szinhaz nincs, ilyen darabok nem is készülnek. Ekkor jelent meg a Kortáraban Déry Tibor regénye. Amikor elolvastam, azt mondtam, no, hát ilyen darabokat kéne játsza­ni abban az elképzelt szinházban. Aztán: miért ilyen darabo­kat, miért nem ezt? Miért ne lehetne épp ebből a műből dara­bot csinálni? S azután anélkül, hogy bárkinek szóltam volna, elkezdtem gondolkozni azon, hogy lehetne a regényt szinpadra alkalmazni. Nem is hosszú gondolkodás után eszembe jutott egy olyan szerkezet, egy olyan dramaturgiai megoldás, amely­nek keretében a könyv, úgy éreztem, a lehető legkevesebbet veszitene a szinpadi feldolgozás során. Elkezdtem irni az el-

Next

/
Thumbnails
Contents