Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

levéltári gyűjtemény

LEVÉLTÁRI GYÜÜTEMÉNY A levéltéri anyag a színháztörténet szóméra tartalmilag a legszerteógazóbb forrásterület. Anyagónak muzeális értéke az irat egyediségében rejlik. Forrásértékét tekintve a leghitelesebbnek mondható, mert többnyire első kézből fakadó közléseken vagy hivatalos iratokon keresztül közvetíti a színháztörténeti információkat. Természetesen a forráskritika alkalmazása a levéltár anyagán belül is szükséges, különösen a személyes indítékú és célzatú, erősen szubjektív kéziratokat illetően. Az információk feldelgozéss A leltárkönyv a levéltári anyagnak csak az alapadatait rögzíti. A leiró karton elkészítésekor kell ezt az alapvető ismeretanyagot bővíteni. A szöveg tartalmát ismerve el kell dönteni, hogy melyik színháztörténeti kutatási alapterületről ad az anyag elsődleges adatokat. Ennek alapján a produkciós, személyi vagy a szinházi üzem törzsszámára kell tenni az információ-tárolási rendszeren belül. Ha az anyag elsősorban a produkcióról ad információkat, pl. az előadás előkészületeiről, s bemutatóról, a produkció 'életé'-ről szól, skkor azt a produkciós törzsszá

mmal kell ellátni. Ebben az esetben feltétlenül meghatározandók a produkció alapadatai: a bemutatott darab cime, a bemutató helye és ideje. Ilyen jellegű információkat közölnek pl. a rendezőpéldányok, a súgópéldányok, sz ügyelői nsplók stb. A levéltári gyűjteménynek csak kisebbik része tartalmaz 51