Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

belekerül Homer hálójába, ám nem tudva semmit arról, hogy Londonban nem divat a szerelem, beleszeret Hornerbe. Mindenki kinosan érzi magát, maga Horner pedig bolondnak tartja a nőt, aki azáltal, hogy emberi viszonyt keres, mindent összezavar. Végülis a világ győz: a falusi feleség belátja, hogy értelmetlen dolgot akart, és a többi feleség útját választja, azaz éli életét buta férje mellett, miközben fogadja a szeretőket, akikbe többé soha nem lesz szerelmes. Vanbrugh A feldühített feleség c. vígjátéka hasonló viszonyhálóra épül. Sir John Brute rájön, hogy miközben ő nőkhöz jár, felesége rendszeresen megcsalja, ám tudja jól, hogy bármilyen radikális közbelépés az eddigi játékszabályokat rúgná fel, s ez beláthatatlan következményekkel járna. Brute végülis kijelenti: "Haljak meg hősként, vagy éljek hitvány emberként? Ugyan, nálam bölcsebb emberek is rájöttek, hogy jobb az élő kutya, mint a döglött oroszlán." /V/3/ Ugyanennek a darabnak a másik szála korántsem végződik ilyen problémátlanul: Belinda és Heartfree felszines kapcsolata véletlenül végződik házassággal, ugyanis egy bonyodalomból Heartfree csak házassági igéret révén tud megmenekülni. Azonban ez a házasság - amely tulajdonképpen arra alapozódott, hogy Heartfree-nek nem sikerült zavartalanul lefeküdnie a még hajadon Eelindával - már csirájában sejteti, hogy semmivel sem lesz jobb Sir Brute és felesége kapcsolatánál. Lady Pancyful, egy magányos hölgy, aki szerelmes Heartfree-be, keserűségében, hogy nem neki sikerült megkaparintania a férfit, a következő szavakkal távozik a vidám társaságból: "Más volt a mozgatórugóm. Ha nem tudtam volna, hogy ez az alak olyan perverz férj lesz, te pedig olyan szemérmetlen feleség, hogy megbolonditjátok egymást, akkor készséggel felbontottam volna a kapcsolatotokat. Ha, ha, ha!" /V/3/ Az egész társaság kineveti az elkeseredett nőt, ám - Gogol szavaival - tulajdonképpen önmagukon nevetnek. Hasonlóképpen Congreve Az álszent /The Double Dealer, 1613/ c. vígjátékában a darab végére kiderül, hogy minden fe-