Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

- hiszen ez létének alapja és feltétele - csak arról hajlandó tudomást venni, ami kézzelfogható, ami empirikusan bizonyítható. Evelyn irtózása a Hamlettől, vagy Pepys megjegyzése a Szentivánéji álomról - "Még sohasem láttam, de nem is fogom sohasem, mert ez a legunalmasabb, legképtelenebb darab, amit valaha is olvastam." /1662. szept. 29./ - tipikus és jellemző arra a korra, amely a tudományos szellemet dicsőitette, amely teljesen elmerült az iparkodásban és amelynek filozófiáját Locke rendszere testesiti meg. Ezt a szellemet kiválóan kifejezi annak a fogalomnak a jelentésváltozása, amely a restaurációs komédiákban mindenek fölött uralkodik. Ez a vit szó, amelynek magyar nyelvű fordítására mégcsak kísérletet sem tehetünk. A belőle eredő vicc szó, vagy a szellemesség, szellemeskedés, éles elméjüség, könnyed itélőképesség egyaránt csupán részben fedi jelentését /Ismeretes, hogy Alexander Pope az Essay on Criticiam c. müvében 9 jelentésben használta a wit szót/. Ä wit az angol nyelv fejlődését végigkísérte, ám tartalma fokozatosan megváltozott, és a gentleman szó jelentésátalakulásához hasonlóan ez is a történelmi változások függvénye volt. A -szó az angolszász wit, gewit tőből származik, és eredetileg egyértelműen a tudással állt kapcsolatban. /Ugyaninnen ered a német wissen is/, s a VIII-XIV. század során a wit szót kizárólag a bölcs emberek jellemzésére használták. A wit azonban kezdettől egyaránt vonatkozott a tudásra, valamint arra, hogy valamit valakinek a tudomására hoznak. /Dictionary of Early English, New York, 1955/ A két kifejezés minden bizonynyal a korabeli tudat számára azonos folyamatot jelentett: valaminek a tudása eleve a tudomásulhozatallal kapcsolódott öszsze, vagyis az ember a maga tudását, azaz szubjektív ismeretét és tapasztalatait kizárólag mások vonatkozásában tekintette létezőnek. A

z egyén olyannyira Összefonódott szűkebb környezetével - ami adott esetben egy várost vcigy falut is jelenthetett -, hogy önmagát csak a másokkal való azonosságban tudta elképzelni. /C. M. Trevelyan: The Social History of England c. mun-