Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

a szellem /wit/ az én területem, és az élvezet a foglalatosságom; idd" apó hadd rázza homokóráját. Buzgólkodjanak csak az alacsonyabbrendü, földhözragadt lelkek, amig hat láb mélyre nem kerültek a sirba; az én elemem nem az üzlet - magasabb körökben mozgok." /1/1/ ** kereskedőket más darabokban is állán dóan gúnyolják és szidják LWychrley: Egy finom tánctanár /The Gentleman - Dancing Kaster, 1672/, Dryden: A uad lovag /The v/ild Gallant, 1669/3 , és ennek a kereskedő-polgár kritikának a legfőbb jellemzője a szilárd értékrendszerről való lemondás. A színdarabok ugyanabban az értéknélküli szellemben íródtak, amelyben a korabeli közönség benne élt, s a polgárságnak a munkaetikát illető stabil értékrendszere az arisztokráciának nemcsak a létalapját, de erkölcsi magatartását is veszélyeztette. /A jelen összefüggésben nem térhetünk ki arra, hogy a polgárság értékrendszere sem volt szilárd, s bizonyos tekintetben - pl. vallás és az üzlet összeegyeztetését illetően - már akkor megkezdődött a burzsoá és citoyen szféra szétválása, illetve meghaaonlása. Hőbbe s individuális antropo loggiája pl. már tipikusan polgári jelenságként vázolja fel ezt a meghasonlást, /Az arisztokrácia és polgárság viszonyát igy alkalmanként ugy is jellemezhetjük, mint az erkölestelenség és erkölcs nélküliség viszonyát. A dráma kialakulásának külsődleges feltételeit illetően ezt az ellentétet itt elhanyagolhatjuk, ás az erkölcsnélküliségge1 az erkölcsösséget állítjuk szembe./ Az arisztokráciának és a polgárságnak a viszonyát jól megvilágítja a következő párbeszéd lítherege Megtenné, ha tehetné /She would if she could, 1668/ c. drámájából, ami egyszersmind szinte szó szerint előlegzi az Ármány és szerelemben megjelen o p o 1 g ár -n s ma s viszonyt: "Courtall: Fujj, fujj, egy ur számára rangon aluli dolog az hogy betartsa adott szavát. Freeman: Szánalmas dolog! Csak arra jó, hogy fenntartsa egy nyavalyás polgár jóhirét." /11/2/ A párbeszédben azonban van egy mozzanat, ami nemcsak a konk